Rémálom zöld-fehérbenIgaz, nem a szakmai teljesítménye miatt száműzetett a zöld-fehér alakulat a Borsodi Ligából. Noha a 2005–2006-os évad hatodik helyezése nem kerül a klub történetének aranylapjaira, a siralmas anyagi helyzetben ez a szereplés tulajdonképpen egy érmes produkcióval ért fel.
No, igen. A pénz. Amiből sosem elég. Viszont az Üllői úton egyre kevesebb és kevesebb lett belőle. Az 1995-ös Bajnokok Ligája-szereplés óta mást sem hallani, mint vészjelzéseket. Sokan és egyre sűrűbben mondogatták, hogy ilyen gazdálkodás mellett – mindig látványosan többet költöttek, mint amennyi a kasszában volt – már nem lenne helye a Fradinak az első osztályban. Elvégre mégiscsak létezik licencszabályzat vagy mifene. A leghevesebb kritikusok is rögvest hozzátették azonban, hogy „…az FTC persze egészen más kávéház, azt úgysem merik kizárni”.
Igazuk volt, tényleg nem merték. Hosszú éveken át szent tehén volt, amelyre nem vagy csak részben vonatkoztak a játékszabályok. Vissza is éltek e kivételezett helyzettel a mindenkori Fradi-vezetők. Azt hitték, a Ferencvárost sosem érheti bántódás.
Ez így is volt 2006 júliusáig. Akkor viszont csőstül jött a baj.
A történet unalomig ismert, a részleteket ellenben máig homály fedi. Ami bizonyos: július 13-án a fellebbviteli licencadó testület visszavonta az FTC Zrt. klublicencét, és ezzel megfosztotta a zöld-fehéreket az élvonalbeli szereplés jogától. A Fradi fellebbezett, mire július 18-án a másodfokú licencbizottság semmissé nyilvánította saját, öt nappal korábbi határozatát, és újra kinyitotta a Borsodi Liga kapuját a Ferencváros előtt. Ám még ünnepelni sem volt idő az Üllői úton; 24 órával később az MLSZ elnöksége rendkívüli ülést tartott, s a tanácskozáson hatályon kívül helyezte a fellebbviteli licencadók előző napi döntését, a bizottságot pedig visszahívta. A szétzavart testület helyébe héttagú csapatot jelölt, amelynek tagjai a Loch Ness-i szörnyre hasonlítottak: mindenki beszélt róluk, de senki sem látta őket. Az MLSZ olyan szigorral őrizte az inkognitójukat, mint az FBI a titkosügynökeinek névsorát.
Nos, e rejtélyes társaság gyors döntést ígért a Ferencváros (és a Vác) ügyében, ám négy napnak kellett eltelnie, mire kiizzadta magából a döntést: az FTC Zrt. nem kapott licencet, ami együtt járt élvonalbeli indulási jogának elveszítésével.
Az Üllői úton az első pillanattól hevesen tiltakoztak, súlyos eljárási hibákra hívták fel a figyelmet. A panaszkodást aztán gyorsan felváltotta a cselekvés: a Fradi a bírósághoz és ügyészséghez fordult, az igazságszolgáltatástól várva jogorvoslatot. Már nem a július hónap krónikájához tartozik, de utóbb kiderült: a per nyertese bizony a Ferencváros lett, a klubnak ráadásul nem kellett kifizetnie az MLSZ által statáriális ítélkezéseket idéző hangulatban kirótt 25 millió forintos pénzbüntetést sem. No, és a szóbeszédek ellenére a FIFA sem rótt ki a polgári bírósági pereskedés miatt szankciót a magyar futballra.
Az NB I-es licencét viszont nem tudta visszaszerezni klub.
A klubvezetők, hogy szerepüknek legalább ennyiben megfeleljenek, egy ideig még verték emiatt az asztalt, ám a lelkük mélyén alighanem sejtették: nyakig úszva az adósságban esélyük sem lenne a licencszerzésre (hogy miként indulhatott több másik klub a Borsodi Ligában, abba most ne menjünk bele). Haáz Ferenc technikai vezető mindenesetre július 27-én megjelent az NB II-es évad sorsolásán, ahol kiderült, a zöld-fehéreket a Keleti csoportba sorolják be. A Fradinak már csak egy kérése maradt: hadd kezdjen otthon augusztus 12-én.
Óhaja parancs volt. 2006. augusztus 12-én a Ferencváros az Üllői úton fogadhatta a Jászapátit. Százöt esztendő után ez volt az első alkalom, amikor az FTC nem az első osztályban vívott hivatalos bajnoki mérkőzést.
Sokan azt mondták, ennél nem lehet lejjebb. Pedig a Fradi ekkor még előtte volt a klubelnöki székben Ináncsy Miklóst – szeptember 27-én – felváltó Dámosy Zsolt nevével fémjelzett korszak megpróbáltatásainak… ---- H ---- &