Megfogadta az atyai tanácsot

Sanya Richards két esztendővel ezelőtt áttörte az álomhatárt, Zürichben 48.92 másodpercet futott. Ám hiába vezette abban az évben a világranglistát, hiába nyerte meg egyetlenegy kivétellel valamennyi versenyét, nem lehetett felhőtlenül boldog, mert éppen a helsinki világbajnokságon kapott ki. Ez volt 2005-ben. Tavaly viszont nem lehetett oka panaszra.

„Nagyon boldog voltam, hogy végre sikerült megjavítanom az amerikai rekordot – mondta a Világkupa-döntőt követően Richards. – Már azt hittem, hogy az idén nem valósul meg a nagy álmom, nem lesz az enyém a csúcs, annak ellenére sem, hogy győztem a versenyeimen. Az az igazság, hogy a Golden League-viadalokon a túl nagy tét miatt nem mertem igazán elengedni magam, mindenképpen elsőnek kellett lennem, ezért kicsit görcsösen futottam.”

Amikor 1984-ben, a Los Angeles-i olimpián Valerie Brisco felállította a korábbi amerikai csúcsot (48.83), Richards még meg sem született, amerikai is csupán 18 évvel később, 2002 májusában lett. A 21 éves futónő ugyanis Jamaicában látta meg a napvilágot, 12 éves volt, amikor a szüleivel az Egyesült Államokba költözött.

„Sportpályafutásomhoz az alapokat a szülőhazámban kaptam meg, amikor Amerikában atletizálni kezdtem, az edzőim csodálkoztak a képzettségemen. Itt is jó kezekbe kerültem, sokat köszönhetek az itteni trénereknek, ezért nem tehettem meg, hogy ne amerikai színekben versenyezzek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ha eljön az ideje, ne segítsem a tőlem telhető módon a jamaicai embereket” – magyarázta.

Richards a középiskola után a texasi egyetemen tanult tovább, s Bev Kearney irányitásával jutott el az athéni olimpiára. A görög fővárosban a 4x400 méteres váltó tagjaként a dobogó legmagasabb fokára állhatott, egyéniben a hatodik helyen végzett, pedig még nem volt húszéves.

„Athénban a jó szereplés mellett még egy nagyon fontos dolog történt velem. Sok időt töltöttem Jeremy Warinerrel és edzőjével, Clyde Harttal, aki beleegyezett, hogy ezentúl én is velük dolgozzak” – örvendezett. Okkal, mert Hart minden bizonnyal a világ legjobb négyszázas mestere, elvégre az ő irányításával futott világrekordot, nyert olimpiát és világbajnokságot Michael Johnson, s ő készítette fel az Athénban győztes Warinert is.

„Hart a kemény, intenzív edzések híve, én pedig arra törekszem, hogy olyan tanítványa legyek, amilyen korábban még sohasem volt. Jeremyvel együtt edzem, így nem olyan nehéz elvégezni az előírtakat. Most az oszakai világbajnokságra összpontosítok, de távolabbi céljaim is vannak. Szeretném, ha olyan hosszú lenne a pályafutásom, mint Michael Johnsoné, aki még harminchárom éves korában is győzött az olimpián” – mondta Richards. Johnson egyébként jelenleg több más atléta mellett Richardsnak is a menedzsere, de rajta és Harton kívül akadt még valaki, aki hitt abban, hogy az amerikai lány rekordot futhat. „Az édesapám biztatott leginkább. Az utolsó versenyem előtt arra figyelmeztetett, hogy ne nézzem állandóan az órát futás közben. Azt mondta, lelassulok a célegyenesben amiatt, hogy
a kivetítőn állandóan az időmet

figyelem. Megfogadtam a tanácsát, a Világkupa-döntőn csak előrenéztem, s amikor célba érkezés után az órára pillantottam, nagyon boldog voltam.”

Fiatal kora ellenére Richards nemcsak fut, hanem a Baylor egyetemen edzősködik is, ezenkívül részt vesz az amerikai szövetség atlétikát népszerűsítő programjában. Utóbbi szerepvállalását így indokolta: „Amerikában az embereket nem nagyon érdekli az atlétika. Ha valaki győz az olimpián, megismerik a nevét, enélkül azonban fogalmuk sincs arról, ki milyen eredményt ér el. Ilyen körülmények között egyáltalán nem tett jót nekünk Justin Gatlin doppingügye. Főként mert ő is részt vett a programban, együtt próbáltuk pályára csábítani a gyerekeket, együtt léptünk fel a doppingolás ellen. A botrányra sokáig emlékeznek majd, nem lesz könnyű ezt elfeledtetni az emberekkel.”

Richardsnak nincsenek illúziói, tudja, hogy tiszta eszközökkel női négyszázon szinte lehetetlen a világrekord közelébe kerülni. Ez azonban nem szegi a kedvét, élvezi a versenyeket. Nem utolsósorban az élményei miatt.

„Kétezer-hatban két felejthetetlen pillanatot éltem át. Az egyik az volt, amikor Berlinben célba értem, és a hatodik Golden League-versenyemet is megnyertem, a másik pedig, amikor Athénban csúcsot futottam. Remélem, jövőre is folytatódik a sorozatom, jó lenne Oszakában, a világbajnokságon tovább javítani a rekordomon.”