„Vállalom a megméretést”

Lapunk októberben elsőként számolt be arról, hogy a kosárlabda-társadalom egy része szívesen látná az elnöki székben a Magyar Vasúti Egyesülés elnök-vezérigazgatóját, aki korábban az egyik legsikeresebb honi kosárlabdacsapatot, a jelenleg MKB-Euroleasing Sopron néven játszó társulatot tulajdonló és szponzoráló GYSEV Rt. elnök-vezérigazgatójaként dolgozott.– A hírek szerint nem örült annak, hogy októberben kiszivárgott esetleges szerepvállalásának híre.
– Akkor csak háttérbeszélgetések zajlottak, s nem állt szándékomban igent mondani a felkérésre – mondta Berényi János.

– Mi változott azóta?
– A sportág elismert, jeles személyiségei továbbra is szívósan kérték, hogy vállaljak szerepet a honi kosárlabdázás megújításában, illetve a békesség helyreállításában. Ha ők is úgy érzik, hogy tehetek ezért az általam oly nagyon szeretett játékért, akkor vállalom a megméretést, és megpályázom az elnöki tisztséget.

– De hát ön a teniszszövetségnek is az első embere.
– A harmadik ciklusomat töltöm az MTSZ élén, legutóbb kétezer-négyben erősítettek meg a posztomon, megbízatásom a pekingi olimpia évének végéig tart. Többek között ezért is hárítottam el a felkérést az első alkalommal. Nem lesz könnyű, de ha megválasztanak, párhuzamosan látnám el a két munkát. Azt ugyanis már a legelején tisztáztam az engem felkérőkkel, hogy a teniszszövetséget kétezer-nyolcig semmiképpen sem hagyom el.

– A kosárlabdában uralkodó zűrzavar felszámolása egész embert kívánó feladatnak tűnik.
– A napi ügyekben nem vagyok benne, de a sajtóból én is értesültem arról, milyen viharos időket él az MKOSZ. Van azonban tapasztalatom az efféle helyzetek kezelésében, hiszen amikor 1991-ben a Hungaroring Sport Rt. élére kerültem, olyan botrányok övezték a magyarországi Formula–1-es futamot, hogy Bernie Ecclestone azon gondolkodott, elviszi a versenyt Mogyoródról. Végül rendeztük az ügyet, s két olyan szerződést is aláírtam, amely egészen a múlt évig élt, és garantálta, hogy itt marad a verseny. A teniszezőknél sem volt minden felhőtlen, amikor 1996-ban elnök lettem, a főváros és a vidék között éles ellentét feszült, ám ezt mára sikerült feloldani. S a MÁV miniszteri biztosaként is megoldottam néhány rázós problémát.

– Azért a kosárlabdaválság kezelése sem lenne könnyed ujjgyakorlat.
– Az MKOSZ dokumentumaiba nincs jogom betekinteni, így csak ködszurkáló lehetek, azaz legfeljebb hallomásból tudom, hogy a szövetség vesztesége hatvanmillió forint körüli lehet. Ez súlyos probléma, ahogy az is nagy baj, hogy a sportágon belüli csoportok élesen egymásnak feszülnek. Ezzel együtt egy jó csapattal, no és a klubok hathatós támogatásával kezelhetőnek érzem a helyzetet.

– Kialakult már a stábja?
– A szükséges és elodázhatatlan változásokhoz új arcok kellenek. Csapatot hirdetni korai lenne, már csak azért is, mert eddig csupán egy emberrel beszélgettem arról, hogy elnökké választásom esetén hajlandó lenne-e segíteni a munkámat.

– Elárulja, kiről van szó?
– Remélem, a jelenlegi puskaporos helyzetben nem ártok neki azzal, ha nyilvánosságra hozom a nevét. A korábbi női szövetségi kapitányról, Sterbenz Tamásról van szó, akit örömmel látnék a szövetség első számú szakmai vezetőjeként. S van még egy álmom.

– Mondja el!
– Nagyon szeretném, ha a két női fellegvár összefogna az egyetemes magyar kosárlabda érdekében, és a pécsi Rátgéber László a női válogatott szövetségi kapitányaként, a soproni ügyvezető, Török Zoltán pedig a nemzeti együttes technikai igazgatójaként egy kispadra ülne. Jön a pótselejtező, még ki lehet jutni az Európa-bajnokságra, ahol az első öt között végezve megnyílna az út a pekingi olimpiára. Ez olyan lökést adhatna a sportágnak, amit vétek lenne elszalasztani.

– Sterbenz és Török is soproni kötődésű, ahogy ön is az ottani klub fő patrónusa volt.
– A Soproni VSE női csapata a teniszbajnokság felsőházában szerepel, mégsem vetődött fel soha a vád, hogy elfogult lennék a javára.

– Beszéljünk a legfontosabbról, vagyis a pénzről. Honnan lesznek tízmilliók a sportág szanálására?
– Tudtommal mostanra valamennyi meghatározó szponzora elhagyta az MKOSZ-t. Ez tarthatatlan állapot, az üzleti világot a sportág mellé kell állítani. Ezért is volt furcsa számomra, hogy másfél évtizedes szolgálat után Bartha Ferencet úgy távolították el az elnöki székből, ahogy az történt. Nem titok, beszéltem vele arról, ha elnök leszek, vállalja el a tiszteletbeli elnökséget. Ez elégtétel lehetne számára, s hasznosíthatnánk a volt elnök gazdag kapcsolati tőkéjét.

– S ha mégsem ön lesz a befutó?
– Számomra nem presztízskérdés, hogy az MKOSZ elnöke legyek. Németh László elnök úrral sosem beszéltem, de külföldi utamról hazatérve szeretnék vele találkozni. Engem a sportág meghatározó személyiségei kértek a kandidálásra, s állok a kihívás elé. Győzzön az, akiben a sportág képviselői jobban megbíznak.