Erős fedezetsor kell!

Folyamatosan érkeznek szerkesztőségünkbe a levelek, telefonok, hozzászólások a magyar válogatott ciprusi túrája kapcsán. Balszerencse: a rosszul sikerült első meccset (1–2 a házigazdák ellen) láttuk, a lettek elleni győzelmet (2–0) viszont nem. Az alábbiakban Várhidi Péter középpályás- és támadószisztémáját vizsgáljuk, nem kizárva más alternatívát sem.

A szövetségi kapitány négy védővel, előtte három középpályással, egy irányítóval és két, egymás mögött elhelyezkedő ékkel játszatja a válogatottat, ez utóbbi közül az egyik inkább előkészítő, a másik befejező támadónak nevezhető. Ebben a felállásban – megítélésünk szerint – megfontolandó lehet az a variáció, hogy a védőnégyes előtt a valóban tehetséges, de túlságosan tapasztalatlan, a címeres mezt ajándékba kapó Vass Ádám szűrjön (itt Tóth Balázs is szóba jöhet, de szerintünk Dárdai Pál tapasztalatáról is kár lenne lemondani, nem olyan erős a magyar futball, hogy tíz év Bundesliga-rutinról lemondjon). A bal oldalon Huszti Szabolcs helye biztosnak tűnik (de Halmosi Péter Angliában tovább fejlődhet, ne felejtsük őt sem el, igaz, sokkal keményebben, harcosabban kell játszania, több ütközéssel). A jobb oldalon a mostanság legjobb formájában lévő Buzsáky Ákos szerepelhetne, igaz, ő leginkább előrefelé tudná segíteni a csapatot, itt még a fiatal Filkor Attila jöhet szóba, de az ő tartós szerepeltetésével magunk várnánk ötven-száz felnőtt tétmeccset egy erős ligában, és sok jó momentumot a válogatottban – ne vesszen el azért, mert túl korán tettek rá nagy terhet.


Az jó kiinduló pont, hogy a világhírű Interben fejlődik, de neki is folyamatosan játékra van szüksége, és erre ott kevés esélye van. Mint tegnapi számunkban írtuk, Gera Zoltán lehet az irányító (de a jobb oldali szerepeltetése sem rossz ötlet), elöl jelenleg a Farkas Balázs, Hrepka Ádám, Priskin Tamás trióból a két legjobb formában lévő játéka logikus, miközben Németh Krisztiánt is fokozatosan be lehet építeni. (Szentségtörésnek tűnhet, de a negyedik éve a Bundesligában futballozó Szabics Imre mellőzése sem feltétlenül átgondolt dolog: emlékezzünk, hogy követelte őt a közvélemény Gellei Imre csapatába, és ő megbízhatóan termelte is a gólokat – 25 évesen túl öreg lenne? És aki ismeri őt, tudja, nem igaz az a vád, hogy ne lenne kellően motivált a nemzeti csapatban.)

Megítélésünk szerint meggondolásra érdemes a ma divatos 4–2–3–1-es szisztéma. A két szűrőből az egyik Vass Ádám vagy Filkor Attila lehet, a másik Dárdai Pál, ha másért nem, hogy az ifjak tanuljanak tőle. A három fedezet jobbról Gera Zoltán, Buzsáky Ákos, Filkor Attila lehet, középen Gera Zoltán és Buzsáky Ákos mellett Hajnal Tamás jöhet szóba (Kanta József is akár, de neki még erőnlétileg erősödnie kell a nemzetközi mezőnyhöz, a kapitány által favorizált Sándor György még a vérszegény magyar bajnokságban sem bizonyított eleget ahhoz, hogy övé legyen a nemzeti csapat karmesteri pálcája), a bal oldalon Huszti Szabolcs vagy Halmosi Péter lehet a megoldás. A támadókat pedig fentebb taglaltuk, közülük a legjobb formában lévő megoldhatja a feladatot.