„Ha rossz vagyok, akkor bevallom”

Carsten Jancker egy óriás – a pályán is és az életben is. A marcona kinézetű csatár 193 centiméter magas, és dicsőséglistája is legalább ilyen hosszú: legnagyobb sikereit klubszinten a Bayern München mezében aratta, amelyben hat éven át szerepelt. Részese volt az 1999-ben drámai körülmények között a Manchester United ellen 2–1-re elveszített Bajnokok Ligája-döntőnek. De ugyanúgy az ő nevéhez (is) fűződik a 2001-es, Valencia ellen megnyert finálé és az azt követő Világkupa-győzelem. Négyszer bajnok, kétszer Német Kupa-győztes volt a bajorokkal, és a csatár 178 Bundesliga-meccsen 53 gólt szerzett, míg válogatott játékosként 2002-ben világbajnoki ezüstéremig jutott.

A Zalaegerszeg ellen németes elszántsággal küzdött, azonban gólt nem lőtt.

– Gratulálok, ha gólt nem is lőtt, egy tizenegyest sikerült összehoznia a mérkőzésen.
– Köszönöm, bár sokkal boldogabb lettem volna, ha sikerül gólt szereznem – válaszolta Carsten Jancker. – Remek kiugratást kaptam, két védő között kiléptem, és kapura törtem a labdával, amikor egy védő elgáncsolt. Szerintem jogos tizenegyes volt, meg lehet kérdezni az ellenfelet is.
A gyűrűjét már
nem csókolja meg

– Lehet. Ám tudja, még mi is jobban örültünk volna, ha gólt rúg, mert láthattuk volna a tipikus Jancker-féle gólörömöt, a csókot a gyűrűre.
– Ez már nem megy! Ha rúgtam volna gólt, akkor is elmarad a gyűrűcsók, ugyanis manapság a mérkőzéseken már mindenfajta ékszer viselése tiltott.

– Ön néhány éve még sztárcsapatok ellen futballozott, gondolom, a ZTE csapatnév nem volt ismerős az ön számára. Milyen volt a magyar csapat elleni edzőmérkőzés belülről?
– Úgy gondolom, jó csapat ellen játszottunk, élveztem az összecsapás minden percét. Az eredménnyel elégedett lehetek, ám a játékunkon még van mit csiszolni.
Az olaszoknál roppant
gyengén futballozott

– Sportszerű és diplomatikus. Nézzük az ön sorsát: némi kitérő után visszatért Ausztriába, elfogadta a Mattersburg ajánlatát. Miért tett így?
– A feleségem osztrák, még akkor ismertem meg, amikor a Rapid Wiennél szerepeltem. Neusiedl am See-ben építünk házat, és amikor Kínából visszatértem, új kihívásokra vágytam, így adta magát, hogy lakóhelyemhez közeli csapathoz szerződjek.

– Harminckét évesen ugye még nem gondolja, hogy ez lesz pályafutása utolsó állomása?
– Nem tudhatom, mit hoz a jövő. Másfél éves szerződést írtam alá, és már most remekül érzem magam a csapatban, azt hiszem, a többiek elfogadtak, szóval nincs okom elégedetlenségre. Még nem vagyok öreg, anynyira biztosan nem, hogy karrierem befejezésén kelljen gondolkodnom.

– Pályafutásának csúcsára a Bayern Münchennél jutott, azután az olasz Udineséhez igazolt. Megbánta a váltást?
– Nem bántam meg semmit, az viszont igaz, hogy nem sikerült azt a teljesítményt nyújtanom Olaszországban, amiért az Udineséhez szerződtettek.

– Merthogy sokszor volt sérült.
– Ez igaz, de eredménytelenségem okát mégsem szeretném a sérüléseimre fogni. Ha rossz vagyok, bevallom. Az olaszoknál egyszerűen nem ment a játék, és a kétezer-hétig szóló szerződésemet már három évvel korábban felbontottuk.

A Kínai kalandot fél év alatt megunta

– Más kifogásokat keresett volna.
– Lehet. Én azonban nem vagyok ilyen.

– Ha már az őszinteségnél tartunk: miért igazolt aztán Kínába? Pénzt keresni?
– Így van. Olyan ajánlatot kaptam, amelyet nem lehetett visszautasítani. Egy évre írtam alá, de fél év után hazatértem, mert bár vonzott az új futballkultúra megismerésének lehetősége, mégsem éreztem túlzottan jól magam.

– Mi a célja Mattersburgban?
– Megőrizni jelenlegi, második helyezésünket és elindulni a nemzetközi kupában.

– Nem így értettem a kérdést. Mi pontosan Carsten Jancker célja?
– Még egyszer mondom: a csapat sikeres szereplése. Persze értem, mire céloz. Most mondhatnám , hogy szeretnék minél több gólt lőni, de azt hiszem, szinte mindegy, ki talál be az ellenfél kapujába, ha a gárda eredményes. Azt azonban hozzáteszem, játékban szeretném mindig a maximumot nyújtani.

– Nem zavarja, hogy a Mattersburgnál is mindig ön van rivaldafényben?
– Nincs ezzel bajom, hogy ha velem együtt a csapatot is akkora érdeklődés övezi. Én ugyanis egységben gondolkodom, és bár jólesik a közvélemény figyelme, jobban szeretem, ha a hírek a Mattersburg sikereiről szólnak. Csapatember vagyok.



---- Bár a Zalaegerszeg és a Mattersburg is bajnoki főpróbáját tartotta Andráshidán, a mérkőzés alapján azt lehet mondani, az osztrák csapat valamivel jobban áll a jövő héten esedékes rajt előtt.

Az összecsapás iramára nem lehetett panasz, bár mindkét együttes feltűnően sok hibával játszott. Nagyon nagy helyzet egyik kapu előtt sem alakult ki, mindez köszönhető volt annak, hogy a csapatok elsősorban védelmük hibátlan működésére helyezték a legfőbb hangsúlyt.

Feltűnt, hogy a vezető gól megszerzése után, a fordulást követően kissé visszavett a tempóból a ZTE, ám az is igaz, a vendégeknek sikerült harcosabb futballt produkálniuk. Ezzel együtt is a zalai védelem két nagy hibája kellett ahhoz, hogy a mattersburgiak ne csak egyenlíteni tudjanak (a találat ugyanúgy büntetőrúgás után született, mint az egerszegieké), hanem a győztes gólt is megszerezzék. Az idő múlásával a Zalaegerszeg egyre visszafogottabb lett, túl körülményesen játszott, az osztrákok pedig köszönték szépen a lehetőséget.

S bár a múlt héten a Graz elleni előkészületi mérkőzésen még úgy tűnt, a Zalaegerszeg felkészült a bajnoki rajtra, most azt mondhatjuk, lesz még dolga bőven a következő napokban a csapat vezetőjének, Simon Antalnak.

„Természetesen nem lehetek elégedett, hiszen kikaptunk, bár az is igaz, az eredmény most másodlagos volt – mondta a találkozó után a szakember. – Így aztán legalább fény derült azokra a hibáinkra, amelyeket még ki kell javítanunk, hogy ez ügyben mást ne említsek: ellenfelünk szinte a semmiből szerzett két gólt, úgyhogy az összpontosítással van gondunk. Jó és erős csapat ellen játszottunk, hasznosnak ítélem a mérkőzést, és a bajnoki rajtig hátralévő egy hétben minden erőnkkel azon leszünk, hogy csiszoljuk játékunkat.” ---- Ha valami érdekes az osztrák futballal kapcsolatban, az a következő: Giovanni Trapattoni és Lothar Matthäus együtt irányítja a bajnokságban élen álló Salzburg csapatát (és nem mellékesen az élklubnál futballozik a 32-szeres válogatott Bodnár László, illetve a tehetséges csatár Orosz Péter); jövőre Ausztria Svájccal közösen rendezi meg az Európa-bajnokságot; és még az is bevillan, hogy – bocsánat a szóért… – „falusi” csapat lehet az évad végén az ezüstérmes.

Nagymarton összesen 6256 lakosával a csendes települések közé tartozik, mégis igazán profi, biztos anyagi lábakon álló első osztályú egyletet tudhat magáénak. Persze az osztrákok úgy vannak vele, ha már valamit csinálnak, azt jól tegyék.

Nagymartonban tehát arról álmodozhat a 6256 ember, hogy a legrosszabb esetben UEFA-kupában szereplő csapatot ünnepelhet majd.

„A mattersburgi csapat olyan, mint egy jól működő család – mondta a csapat magyar képviselője, Udvardy Gyula. – Tudatosan alakították így a vezetők, nálunk nincs helyük vitáknak vagy botrányoknak. Az elnök, Martin Pucher még a nyolcvanas évek végén vette át az akkor ötödosztályú csapatot, és lépésről lépésre, tudatosan építkezve egészen az élvonalig juttatta a gárdát. Tudja, csak ésszerű gazdálkodással lehet klubot működtetni, nálunk nem késnek a fizetések, nem fizetünk zsebbe, minden tiszta és átlátható. Csak annyit költünk, amennyit megkeresünk, illetve annál kevesebbet, hiszen a csapat évről évre nyereségesen működik. Sokan megkérdezik: hogyan lehet, hogy a hatezres településen minden hazai bajnoki mérkőzésen több mint tízezer ember szurkol a lelátókon? Azért van ez így, mert Burgenlandban a miénk az egyetlen első osztályú gárda, a környékről ezrek járnak hozzánk szórakozni. Magyar nézőink is akadnak, hiszen csak tizenöt kilométer a határ. A csapat a szurkolókért van, és nem fordítva. A nézőket nem lehet becsapni, illetve egyszer talán, de másodszor már nem hajlandóak kijönni a mérkőzésre. Nálunk családok, politikusok is nyugodtan helyet foglalhatnak a lelátókon, nem érheti őket inzultus. És hogy miért fontosak a szurkolók? Azért, mert a klub bevételének nyolcvan százalékát a belépőjegyek adják. A szurkolók kiszolgálását saját kezünkben tartjuk, többször is előfordul, hogy mérkőzések után a büfékben hajnalig fogyasztanak a nézők. Valljuk be, ez sem kevés pénz.”

Ahhoz, hogy az emberek a nagymartoni pálya büféjében hajnalig a futballról beszéljenek, jó csapat is kell.

Ennek kapcsán a Zalaegerszeg elleni felkészülési mérkőzés előtt megkérdeztük a vendégcsapat edzőjét, Franz Lederert: ő milyen szellemben készíti fel csapatát?
„Alapvetően mi mindig a szurkolók kiszolgálására törekszünk – válaszolta Franz Lederer, aki nem hallotta, hogy ezt megelőzően Udvardy Gyula is ugyanerről beszélt, úgyhogy a Mattersburg sportpolitikája tűélesen kirajzolódik. – A nézők nem szeretik az ötlettelen, védekezésen alapuló játékot, ezért mi mindig támadni szeretnénk, és gólgazdag meccsekre törekszünk. Ezt díjazzák a szurkolók, akik tudják, jómagam nem vagyok híve az olaszos, nulla nullás mérkőzéseknek. A másik szempont, hogy fiatal, szerethető együttesünk legyen, éppen ezért egyre több burgenlandi és persze saját nevelésű játékost próbálunk beépíteni az együttesbe, akikért őszintén lehet szorítani.”

A Mattersburg a második helyen áll az osztrák bajnokságban, tíz pont a lemaradása a Salzburg mögött, és bár csodára nem lehet számítani, az UEFA-kupa-szereplés reális vágynak tűnik.

„Szorgalmasan dolgozunk – folytatta Franz Lederer. – A korábbi években a kiesés ellen, később a középmezőny eléréséért játszottunk, a mostani második helyezésünk minden várakozást felülmúl. A nemzetközi kuparészvételhez minden, de tényleg minden feltétel adva van Mattersburgban, úgyhogy mi már felkészültünk az újabb erőpróbára.”

Tizenöt kilométer…

A magyar határtól ilyen messze van Nagymarton.

De ez csak a földrajz – a futballban fényévnyi a távolság… ---- Csizmadia Csaba az FC Fehérvár együttesétől igazolt két hete az osztrák Mattersburghoz. A kétszeres válogatott játékos pályára lépett a Zalaegerszeg elleni felkészülési mérkőzésen, és végig játszott is – igazán remekül.
„Az FC Fehérvár korábbi pályaedzője, Németh Zoltán már szerepelt ebben a csapatban korábban, így felkészített arra, mi vár majd rám – mondta Csizmadia Csaba. – Kitűnő közösségbe csöppentem, a társakkal nagyon gyorsan sikerült magamat elfogadtatnom, és egyelőre élvezem edzőm bizalmát is. Néha háromvédős rendszerben játszunk, ekkor a vonal mellől kicsit beljebb kell húzódnom, de úgy veszem észre, jobb oldali védőként számítanak rám.”
A védőjátékos ugyan a német nyelvvel még érzékelhetően hadilábon áll, de „vigasztalhatja”, hogy csapattársai sem tudják helyesen kiejteni a nevét.
„Nem tanultam németül, úgyhogy nem pótolnivalóm van, hanem az alapoktól kell kezdenem, persze angolul beszélve megértetem magam. Ami becenevemet illeti, a többiek vagy »Saba«, vagy »Sizi« néven emlegetnek. Jólesik, hogy már most így szólítanak, de a kiejtésükön még van mit javítani...” ---- A nagymartoni (Mattersburg) sportegylet Burgenland egyik legpatinásabb egyesülete: 1922-ben a Sieber család tagjai – visszatérvén a háború után Bécsből Nagymartonba – új, a környéken addig nem ismert játékot mutattak meg a fiataloknak. A három testvér (Matthias, Johann és Edi Sieber) Bécsből egy bőrlabdával tért vissza, és mutatványaik elkápráztatták az embereket. Június 10-én a futballkedvelők megalapították a város sportegyletét.

A szerény eredményekre visszatekintő csapat az 1993–1994-es évadban feljutott a harmadosztályba – magyar segítséggel. A feljutásról döntő mérkőzésre az együttest üldöző Rohrbach ellen 6500 néző előtt került sor, és az akkori közönségkedvenc, Hannich Péter alig valamivel az első félidő lefújása előtt szerzett góljánál már mindenki tudta, bajnok a Mattersburg! A 37 éves magyar játékos – az osztrák krónikák szerint – meghatottan nyilatkozott: „Ez csodálatosabb, mint a Rába ETO-val szerzett két bajnoki címem vagy a mexikói vébérészvétel.”

Hannich Péternek ennél volt nagyobb sikere is, mindenesetre a Mattersburgnak lökést adott a diadal: az 1999–2000-es szezonban még feljebb lépett a csapat, mígnem a 2003–2004-es idénytől már élvonalbeli csapata van Mattersburgnak. A gárdában az idők során Hannich Péteren kívül megfordult Boros Lukács, Németh Zoltán, Szekér István, legutóbb Fülöp Zoltán is, míg két hete az FC Fehérvártól szerződtetett Csizmadia Csaba erősíti az osztrák bajnokságban a Salzburg mögött tízpontos hátránnyal második (!) helyen álló gárdát.