Chelsea-siker drámai végjátékban

Szervezési kérdések foglalkoztattak mindenkit a finálé előtt: a napos idő miatt nem húzták be a Millennium Stadion tetejét, de a kezdést sem csúsztatták el, hiába kérte rengeteg szurkoló. Volt okuk rá: vasárnap egy sor vonat csak vánszorgott Cardiff felé, akadt, amely három órát késett – úgy kétezren maradhattak le a találkozó elejéről.

A főképp ifjakból álló Arsenal szinte letáborozott a Chelsea térfelén, a középről Cesc Fábregas, elölről Júlio Baptista, jobbról Theo Walcott által mozgatott „ágyúsok” negyedóra alatt szétzilálták a „kékek” védelmét, utóbbi a 12. percben tizenhatos vonalától néhány lépésre jobbal a jobb sarokba lőtt. (0–1)

Az Arsenal bekksorának közepére a valamelyest rutinosabb Philippe Senderos került Johan Djorou helyett, amit aztán Arséne Wenger megbánhatott, mert a 20. percben Didier Drogba góljánál (1–1) éppen Senderos lépett ki későn, aki rendre meg szokott szenvedni az elefántcsontpartival.

A második félidő elején John Terry sérülése jelentett szomorú témát. Utóbb az erejével elkészülő Arsenal mestere, Wenger verhette a fejét a falba, mert a 84. percben Senderos megint később kapcsolt, mint Drogba, így mire a svájci felért volna a beívelésre, a csatár már befejelte a Chelsea győztes gólját. (2–1)

Amilyen szép volt az első félidő, olyan csúnya pofozkodás lett az összecsapás vége, de ami a lényeg: több mint százpercnyi tömény izgalom után a Chelsea-é lett az angol idény első trófeája, a Ligakupa.

---- John Terry öt nap alatt kigyógyult a portói Bajnokok Ligája-nyolcaddöntőn összeszedett bokaszalag-sérüléséből, amire azt mondták: minimum két hetet kell kihagynia miatta. Vasárnap pályára lépett – de nem a saját lábán hagyta el a gyepet.

Történt, hogy szokása szerint felkocogott egy szöglethez, Abou Diaby az Arsenal kapuja előtti kavarodásban ki akarta vágni a labdát, de Terry arcát találta el – rögvest jegyezzük meg: véletlenül. Mindenesetre a megrendítő rúgás után Terry elterült a földön. Legelsőre úgy tűnt, lenyelhette a nyelvét.

A stadion mentőin kívül a két klub orvosai is rögtön az eszméletlennek tűnő csapatkapitány körül termettek, s együtt segédkeztek szállítható állapotba hozni őt. Hét percig dolgoztak a doktorok, a nyakmerevítőt oxigénmaszk követte, majd rögzítették a hordágyon. Aztán a lelátón aggódó nézők megnyugtatására bemondták, a Chelsea csapatkapitánya az öltözőben magához tért, de nem nagyon emlékezett semmire, és azonnal kórházba szállították.

A klinikán alaposan megvizsgálták, de semmi rendelleneset nem találtak, így Terry – még mindig a mérkőzésen viselt szerelésében – alig több mint egy órával sérülése után visszatért a stadionba, és csatlakozott ünneplő társaihoz. Happy end.

----
Az addig sem csendes mérkőzés a rendes játékidő hosszabbításába érve vált végképp harciassá – méghozzá pillanatok alatt. A balhé két kirobbantója John Obi Mikel és Kolo Touré volt, ököllel estek egymásnak. Wayne Bridge volt az első áldozat: ő a fejét fogva feküdt a füvön, s valaki vizet locsolt rá. A két öklöző mellé hamar csatlakozott az egész mezőny, a Chelsea játékosai John Terry kiütése, az arsenalosok pedig a veszni látszó döntő miatt voltak feszültek: Frank Lampard és Cesc Fábregas egymás mezét rángatta, Emmanuel Eboué és Didier Drogba üvöltözött, körülöttük lökdösődtek – az összes aktív résztvevőt felsorolni lehetetlen volna, szinte mindenki benne volt. A botrány csillapítása végett a két menedzser, José Mourinho és Arséne Wenger is a pályára ment, de ők sem tudták lecsillapítani a kedélyeket.

A három piros lapos közül Emmanuel Adebayor viselte a legrosszabban a kiállítást, őt úgy kellett lerángatni a gyepről, de nem nagyon hagyta, kitépte magát az őt az öltözők felé terelgetők kezéből, és levonulás közben még visszafordult, és torkaszakadtából üvöltözött. Howard Webb két sárgával zárta le az ökölcsatát.