Ha a saját teljesítményéből indulna ki, szívesen emlékezne Biros Péter a legutóbbi világbajnokságra, ellenben feledné az elvesztett döntő megpróbáltatása it. A Domino-BHSE klasszisa a góllövőlista második helyén végzett 2005-ben Montrealban, beválasztották a vb All Star együttesébe, no és sohasem feledjük, hogy a görögök ellen 7–6ra megnyert elődöntőben hatszor vette be Delijannisz kapuját. Abban az esztendőben Biros Pétert láttuk a legjobb magyar férfi pólósnak, és villámkérdéseinkre válaszolva a lefordulás nagymestere a hellének elleni derbit említette az év összecsapásaként, ugyanakkor az év döntő pillanatát is a montreali napokból elevenítette fel: „Ha a
világbajnoki finálé utolsó másodperceiben nem passzolok rosszul Kiss Gergőnek, esetleg lövök, talán hosszabbítás következik…” Tény, az említett epizód az utolsó szalmaszálat jelentette, de igazságtalan lett volna magával szemben Biros, ha hosszú ideig emészti magát miatta.
„A makacsságom a régi, mint ahogy nem vesztettem el a kitartásomat sem. Az elhagyott és új tulajdonságok pedig összefüggenek: amikor kilencvennyolcban Kemény Dénes kitett a válogatottból, megtanultam, hogy fegyelmezettség és sok munka nékül nem megyek semmire. Az akkori énemhez képest sokkal nyugodtabbá váltam” – jellemezte magát 2005 elején, amikor a változásáról kérdeztük.
Emlegette kikerülését a válogatottból, s hogy tanult belőle, arra a firenzei Eb döntője a legnemesebb bizonyíték: öt gólt lőtt a horvátok ellen 15–12-re megnyert meccsen, végleg beragasztva magát a világ elitjébe.
Dmitrij Sztratanra, az oroszok büszkeségére lehet hallgatni, ő pedig így fogalmazott másfél esztendeje, amikor kértük, nevezze meg az általa legtöbbre tartott magyar pólóst: „Biros Péterre voksolnék – egyénileg és csapatjátékban is nagyon jó, ráadásul hihetetlenül gyors. Szerintem most ér játékos-pályafutása csúcsára, most érik be a játéka.”
Fürge, bizony, megy, mint a motorcsónak! Hihetetlenül jó érzékkel áldotta meg a jó Isten, nála jobban senki sem tud megszökni, amikor esély van a lefordulásra. Egyszer úgy fogalmazott, hogy figyeli a labdát eldobó játékos arcát, és ha úgy látja, tényleg lőni fog, már be is gyújtja a rakétákat – hiszen az ritka, hogy visszapattan a támadó csapathoz a labda. Egyszerűen nincs ellenszer Biros eme jó szokására.
Az utóbbi két évben kétszer is kibabrált vele a sors: az elmúlt idényben combizomszakadás miatt ki kellett hagynia a Recco ellen negyeddöntőt az Euroligában (ki is esett a Domino), tavaly szeptemberben pedig a válla ment tönkre az Eb elődöntőjében, és nem játszhatott a szerbek elleni fináléban. Biros azonban mindig újjászületik, és mintha mi sem történt volna, pillanatok alatt eléri a bombaformát.
Ebben bízunk Melbourneben is.