Klasszis és diplomata

Nemcsak óriási tehetséggel, hanem diplomatavénával is megáldotta a sors Kásás Tamást. Bizonyság rá, hogy az elmúlt héten átadta a csapatkapitányi tisztséget a válogatottba visszatérő Benedek Tibornak, aki 2002-től 2005 tavaszáig volt az együttes kapitánya. Kásás úgy fogalmazott, ez így normális, döntésével tulajdonképpen visszaáll a rend.

De hogyan is fogadta Kemény Dénes felkérését két évvel ezelőtt, miután Benedek lemondta a válogatottságot?

„Számíthattam rá, mert én voltam Tibi helyettese. Érzem a felelősséget, de nincs két egyforma ember, így aztán biztosan más leszek, mint Benedek Tibi. Igyekszem a lehető legjobban megoldani a feladatot, de a magam módján teszem. Egy biztos, nem akarom túljátszani a szerepet, leginkább a játékommal szeretnék példát mutatni – a dolgomat amúgy is megkönnyíti, hogy jók a partnereim.”

Már a nyilatkozatból is kitűnt, hogy Kásás nem az a dumálós, izgő-mozgó fajta – amolyan csendes csapatkapitány maradt, aki tényleg példát mutatott teljesítményével a tavalyi Világkupán és az Európa-bajnokságon. A 2005-ös világbajnokságon, Montrealban nem jött ki neki a lépés, amire részben magyarázatot ad, hogy a kanadaiak elleni csoportmeccstől kezdve betegeskedett, övsömörrel bajlódott. Annál szebben alakult a 2006-os esztendő, valóban vezérként osztogatott és bombázott a vízben, a kontinensviadalon a torna legjobb játékosának választották meg. Legutóbb a 2002-es Világkupán érte ez a megtiszteltetés, ráadásul akkor a gólkirályi címet is elnyerte. Belgrádban a harmadik legeredményesebb játékosként szállt ki a vízből az utolsó napon, a nevéhez fűződő húsz találattal pályafutása legjobb gólátlagát érte el felnőtt világversenyen. Mintegy választ adott azoknak, akik hajlamosak azt állítani, hogy ez a gárda (benne a kétszeres olimpiai bajnokokkal) megelégedett, már csak pislákol a játékosokban a tűz.

„Sem a csapat, sem én nem fújtam ki, sőt egyre érettebbnek, magabiztosabbnak érzem magam, kiegyensúlyozottabb a teljesítményem, nem érzem az idő múlását” – hangoztatta szeptemberben. Furcsa szavak egy olyan klasszistól, akit többször választottak meg a világ legjobbjának, aki mindenfajta nemzetközi serleget begyűjtött pályafutása során, akinek csak annyit mondott Giuseppe Porzio, a Recco edzője, amikor a klubhoz szerződő Kásás érdeklődött a feladatairól: „Tomi, játsszd azt, amit tudsz, pólózz úgy, hogy élvezd a játékot. Érezd jól magad!”

Hát igen, Kásás Tamásnak mit lehet még mondani? A lényeg, hogy tényleg élvezi a játékot, nem döngölte földbe a negyedik elvesztett finálé a szerbek ellen sem. Kijelentette, nem dolgozik benne az az érzés, hogy jaj, megint nem vertük meg őket, és most mi lesz!? Állítja: fordul a kocka!

És ahhoz nem kell csapatkapitánynak lennie, hogy maga is nagyot fordítson rajta.