Döntő a nyitó meccs

Kezdjük kis nosztalgiázással. A montreali világbajnokságra részben megfiatalított magyar női válogatott érkezett teherként a zsákjában cipelve a barcelonai vb ötödik és az athéni olimpia hatodik helyét. A Faragó Tamás irányításával és Petrovics Mátyás segédletével elvégzett munka kifizetődött a kanadai nagyvárosban, mindenki ámulatára egészen a dobogó tetejéig menetelt az együttes. Végigverte a világot, és hogy nem a szerencse műve a siker, bizonyította: kétszer győzte le az akkori címvédő Egyesült Államokat.

Már a kezdés sokat sejtetett, hiszen az első fordulóban 9–8ra elbánt az amerikaiakkal, és a kínaiak, valamint a spanyolok megtörése már csak ujjgyakorlat volt. Jöhetett a jól megérdemelt háromnapos szünet, majd a gyengécske németek elleni negyeddöntő. És itt álljunk is meg egy pillanatra!

Álljunk meg, mert hasonló a mieink helyzete, mint 18 hónappal ezelőtt. Melbourneben az olaszok jelentik a legnagyobb akadályt, ők töltik be az amerikaiak szerepét. Ráadásul velük is a nyitó mecscsen találkozunk, azaz a jól elkapott rajt megkönnyítheti a helyzetünket. Ami biztos, az Ausztrália, Kanada által uralt ágra kerülünk, és feltételezve, hogy a hazai pálya előnyét élvező ausztrálok nyerik meg a B-csoportot, muszáj megverni az olaszokat. Ez esetben valószínűleg a Kanada–Németország párharc győztesével kerülünk össze, ami mindenképpen több reménnyel kecsegtet az elődöntőbe jutásra. Ha kikapunk a setterosától, szinte biztosan a házigazdával csapunk össze a négy közé jutásért (a köztes akadályt a hollandok jelenthetik), ami keményebb diónak ígérkezik. Szóval lehet előre számolgatni, már a matematika is soksok izgalmat rejteget.

Montrealban egyébként az elődöntőben tanítottuk móresre a juharleveleseket, a fináléban pedig nagy előnyt leadva végül hosszabbításban csentük el az aranyat az amerikaiak elől. De szép is volt!

A csapat azóta változott – részben kényszerűségből, részben kapitányi akaratból. Az édesanyai szerepet vállaló Kisteleki Dóra csak januárban kezdte el az edzéseket, Tóth I Andreát nem jelölte a szűk keretbe Godova Gábor, mint ahogy nem utazott el Ausztráliába a 2005 nyarán amolyan vészkapusnak behívott Serfőző Krisztina sem. A kapitány kényszerből mondott le a kézközépcsonttörést szenvedő Drávucz Ritáról, akinek játéka meghatározó lett volna a csapatban. Csak emlékeztetőül, Drávucz 2005-ben bekerült a vb All Star-együttesébe. Nem vitás, az ő pótlása jelenti a legnehezebb feladatot, hiszen a rosszkéz-oldalon villogott, ahol senki sem szeret játszani, emellett a bekkelésből is oroszlánrészt vállalt. Ahogy Godova Gábor mondta: sokaknak kell pluszt vállalniuk, hogy helyettesíthesse a csapat a Fiorentina légiósát.