A szépségre is ügyeltek

Érdekesen indult a világbajnok ság a vízilabdatorna D-csoportjában, aminek következtében felül kell bírálnunk véleményünket, sőt nyugodtan mondhatjuk: mindenki kénytelen bocsánatot kérni a kanadaiaktól. A juharlevelesek nem törődtek a szinte „kőbe vésett” elemzésekkel, és hétfőn éjjel 9–8-ra legyőzték Romániát. Lehet, hogy mókásnak tűnik, de egyúttal kiérdemlik a csoport második számú favoritja címet – ők Magyarország legnagyobb ellenfelei. Nos, ezt tényleg emészteni kell. Ettől függetlenül nyugodtak lehetünk afelől, hogy simán legyőzzük őket, ellenben az utolsó szalmaszálba kapaszkodó románok (az egymás elleni eredmény kedvező alakulásában, egyúttal bravúrban bízva) biztosan bekeményítenek ellenünk a záró csoportmeccsen. De ez legyen az ő gondjuk.

A másik találkozón még a csoda is kevés lett volna a váratlan eredményhez, ennek megfelelően a magyar együttes a nap legtöbb gólját szerző csapata címet érdemelte ki Új-Zéland ellen. A meccs elején Kiss Gergely munkálkodott az átlagnál nagyobb intenzitással, öt és fél perc alatt öt lövést eresztett meg, és három célba is ért. A kivik 5–0-nál, csaknem hat perc eltelte után örülhettek először (Richard Claridge értékesített egy fórt), aztán 12 percig „némák” maradtak. Ezzel eldőlt, hogy nem tűzhetjük ki célként, hogy kapott gól nélkül húzzuk ki a találkozót, azt azonban elérhettük, hogy minden mezőnyjátékos neve mellé húzzanak strigulát. Varga Dániel volt az utolsó, aki tesztelte a hálót, nem véletlen, hogy ő lőtte a javunkra megítélt ötméterest.

Az új-zélandi csapatban nem érvényesült Boros Zoltán magyar vízilabdatudása, ellenben három gólig jutott (két büntetőt kihasználva) a csapatkapitány, Tim Grace, aki a francia Montpellier-ben keresi a kenyerét.

A magyar együttes a szépségre is törekedett, előfordult, hogy Fodor Rajmund mosolyogva jelezte a támadást befejező Biros Péternek, hogy még tovább tehette volna neki a labdát – úgy lett volna az igazi. Vagy inkább a legigazibb. Szívós Márton is remekül helyettesítette a centerposzton a biztos gyógyulás érdekében pihentetett Molnár Tamást. Az állást 20–5-re módosító csavarját látva a kispad is vastapsban tört ki, Mátéfalvy Csaba kapusedző pedig felfelé mutató hüvelykujjal jelezte tetszését. De említhetnénk jóval korábbról Varga Dénes alapvonalról lőtt gólját, Kásás Tamás szereléseit és gólpasszait, Biros Péter labdacsenéseit és négy találatát, no meg Kis Gábor centerezését.

Jó kis bemelegítő mérkőzést játszottunk, amely csaknem másolta a két csapat eddigi egyetlen találkozóját, amely 20–5-re végződött 1988-ban Perthben. Varga Dénes hatalmas bombával tett róla, hogy ezúttal más szerepeljen az eredményjelzőn, így alaposan kitömtük Új-Zéland kapuját. A második számú cél tehát megvalósult: csak a két kapus, a félidőben egymást váltó Nagy Viktor és Szécsi Zoltán nem iratkozott fel a góllövőlistára.