Majd ha hívják őket

Már az sem volt szerencsés, hogy a Zalaegerszeg vezetői több német klubnál is bejelentkeztek, gondolván, milyen jó lenne meccselni egyet valamelyik Bundesliga-csapattal.

Hát, nem volt olyan jó. És nem vagyok biztos benne, hogy a ZTE vezetői fejüket a falba verve nem azon bánkódnak ezekben az órákban, hogy mi a francnak találták ki ezt a németországi túrát.

Itt, kérem, súlyos tévedés történt. Valaki nagyot hibázott, valakinek felelnie kell, mert ez gondatlanságból elkövetett öngyilkosság volt. Ugyanakkor külön kellemetlen, hogy bár elsősorban tempós felkészülési mérkőzésről meg nemzetközi kapcsolatépítésről lett volna szó, végül egyik sem jött össze.

A 7-1-es Mainz-győzelemmel végződő meccs - a Bundesligában amúgy a kiesés elkerüléséért harcoló házigazdának - maximum átmozgató edzéssel ért fel: mintha az edző annyit kért volna játékosaitól, hogy fussanak két kört a hátsó füvesen meg cicázzanak tíz percet.

Továbbá ne legyenek illúzióink a klubok közötti együttműködéssel kapcsolatban, mert bár a Mainz elnöke fogadást adott a zalaegerszegi vezetők és a polgármester látogatása alkalmából, az aktus nem lehetett több szánalmuk és udvariasságuk kifejezésénél.

Jó hír, hogy ha már megrendelték, a németek nem dugták el előlük a szendvicseket és a pogácsát sem.

Lejáratva, kiröhögve és mentális sebesüléseket elszenvedve vánszorgott le a mainzi pályáról a magyar csapat. Az NB I állítólagos bajnokesélyese. Szégyen. Gyalázat. Szakmai csőd.

Tanulság: legközelebb akkor menjen magyar csapat külföldre edzőmeccset játszani, ha hívják.

Más esetben semmiképpen se.
(Benkő Gábor)