Honosították, távozik

A macedón válogatott és az MKB Veszprém klasszisának, Kiril Lazarov (27 éves) jobbátlövőnek távozása kissé hasonlít a horvát Mirza Dzombáéhoz (a zseniális jobbszélső ma a spanyol Ciudad Real erőssége, az ősztől viszont Zágrábban folytatja, s cseppet sem lenne meglepő, ha csapattársa lenne Lazarov). Abból a szempontból feltétlenül hasonló a BL-gólkirály átlövő és a szélső esete, hogy a veszprémi klub mindkettőjüktől ingyen válik, illetve vált meg, hiszen lejárt a szerződésük. Az pedig már csupán érzelmes húrok pengetése, hogy sem Dzombánál, sem az információnk szerint a magyar állampolgárságot pénteken megkapó Lazarovnál nem számított a szurkolók aláírásgyűjtése. Ilyen a hivatásos sportolók világának rideg valósága, amit persze lehet nem szeretni, de a befolyásolása szinte kizárólag bankszámlák és jelentős összegű átutalások révén elképzelhető. Azt pedig mindenki tudta Veszprémben, hogy eljön a pillanat, amikor a világ talán legjobb balkezes átlövőjének megtartásához már nem lesz elegendő érve és pénze a klubnak.

Mikor, hogyan hozta meg a végső döntést? Borzasztóan nehéz napokat éltem át – mondta a pénteki edzés előtt Lazarov. – Ültem a klub sportirodájában a nyomasztó csendben, s alig bírtam kipréselni magamból a szavakat. Végül mégis be kellett jelentenem, hogy júliustól elválnak útjaink. Korrekt módon búcsúzunk el egymástól, s ezért nem lehetett tovább várni a bejelentéssel, hogy visszautasíthatatlan ajánlatot kaptam, amely megalapozhatja a jövőmet.

Elárulja, hogy hol folytatja?

Nem titok, de mivel vasárnapig kaptam gondolkodási időt, nem tehetem meg, hogy előbb elárulom. Annyit viszont megmondhatok, hogy a német Hamburg, a spanyol Pamplona és a horvát Zagreb ajánlatán gondolkodtam.

E három közül választott?

Pontosan.

Öt éve érkezett Veszprémbe. Akkor miért ezt a klubot választotta ?

Zágrábból igazoltam az akkori Fotexbe, amely abban az évben BL-döntőt játszott. A keretében klasszis kézilabdázók sora szerepelt, akiktől tanulni lehetett. Akkor csupán huszonkét éves voltam. Fantasztikus hangulat uralkodott a csarnokban a legizgalmasabb tétmeccseken, érződött, hogy a szurkolók imádják a csapatot. Vonzott ez a

légkör, a siker lehetősége és persze Zdravko Zovko mester hívó szava. Reménykedtem, hogy Veszprémben Bajnokok Ligájagyőztes lehetek.

Ennek elmaradása is oka a távozásának? Azért ennél összetettebb a kérdés. Sokan azt hiszik, s ezt hallom a városban, olvasom az újságban, hogy azért megyek el, mert nem kaptam meg korábban a magyar állampolgárságot. De ez csak az egyik s nem is a leglényegesebb ok, ugyanakkor kétségtelen, hogy amikor legutóbb meghosszabbítottam a szerződésemet, ígéretet kaptam a honosításra. Sokkal fontosabb, hogy az itt eltöltött öt csodálatos év után úgy érzem, megérett az idő a változtatásra. Évente bizakodtam a Bajnokok Ligája-sikerben, de az idő csak telt, s még döntőt sem játszhattunk.

Elfogyott a türelme vagy a hite?

Azt előre sose lehet megmondani, ki lehet a következő győztes, de egyre türelmetlenebb és idegesebb lettem az elmaradó nagy siker miatt. Most pedig, azt hiszem, a következő egy-két évben a Veszprémnek nem lehet reális esélye a végső diadalra a Bajnokok Ligájában. Ugyanakkor hangsúlyozom, a sportban minden lehetséges.

Milyen véleményt alakított ki a városról és a klubról?

Sokat köszönhetek mind Veszprémnek, mind a klubnak, hiszen itt váltam nemzetközileg is elismert kézilabdázóvá. Remélem, a szurkolók nem haragszanak rám, és megértik a döntésemet. Elég türelmes és rugalmas voltam, de tovább nem várhattam a válasszal az ajánlatokra. Úgy szeretnék elbúcsúzni Veszprémtől, hogy megnyerjük a bajnokságot, és visszahódítjuk a Szegedtől a Magyar Kupát.