Bár nagy önbizalommal készült a francia válogatott a litvániai fellépésre – a sajtó talán egy kicsit le is becsülte az ellenfelet a mérkőzést beharangozó írásaiban –, biztosra nem mehettek Raymond Domenech szövetségi kapitány futballistái, hiszen a hazai pályán is egy csatárral felálló balti együttes az elmúlt években több elitcsapatot is megtréfált már. Különösen értékes a szeptemberben, a jelenleg is zajló selejtezősorozatban elért 1–1-es döntetlen, amelyet az újdonsült világbajnok olasz gárda vendégeként, Nápolyban harcolt ki a lelkes litván csapat, és akkor még nem is beszéltünk a spanyolok elleni 2004-es hazai 0–0-ról, avagy az egy évvel korábban a németek elleni, nürnbergi 1–1-ről.
Raymond Domenech tehát a mentális felkészítésre helyezte a hangsúlyt, megpróbálta felpörgetni a sztárokat, hogy a játékerőben meglévő egyértelmű különbség az eredményben is kellőképp tükröződjön.
A másik feladata a csapategység erősítése volt, különösen annak fényében, hogy a hét első fele üzenetváltásoktól volt hangos. Arséne Wenger, az angol Arsenal menedzsere azzal vádolta a franciák mesterét, hogy az nem kímélte Thierry Henryt a válogatottnál, és a csatár ezért is sérült meg úgy, hogy az idén már nem rúghat labdába. Majd jött egy másik honfitárs bírálata, Didier Deschamps, az olasz Juventus vezetőedzője szerint Domenech igazságtalan, hogy azért nem hívja meg David Trezeguet-t, mert a csatár a másodosztályban futballozik.
A franciák tehát a két nagy támadóegyéniség nélkül várták a kaunasi csatát – igaz, neves hiányzó rajtuk kívül is akadt: Franck Ribéry, Patrick Vieira, Mikaël Silvestre és Louis Saha egyaránt sérülése miatt nem utazhatott a Baltikumba –, így kerülhetett újra előtérbe a francia futball már sokszor háttérbe szorított fenegyereke, Nicolas Anelka, aki helyet kapott a kezdőcsapatban.
A Boltonban légióskodó támadó meg is hálálta a bizalmat, a második félidőben remek lövésével kínos eredménytől mentette meg a francia válogatottat, amely nem tudott kibontakozni a hazaiak szorításából. Szervezett játékukkal a litvánok megérdemelték volna az egy pontot, a szerencse azonban nem szegődött melléjük.
A francia válogatott kiszenvedte a győzelmet, így tovább javította a szovjet tagköztársaságokból független országokká lett együttesekkel szembeni – eddig is remek – mérlegét: tíz győzelem mellett három döntetlen és két vereség. Utóbbit nem véletlenül említettük: a hosszú pauza után júniusban Ukrajna lesz a francia válogatott következő ellenfele.
Nem lennénk meglepve, ha Nicolas Anelka azon a találkozón is kezdő lenne...