„Ha nagyon nagy hibát nem csinálunk, akkor meg kell vernünk őket”

Mielőtt kialakult a kétpólusú világrend – értsd: Szerbia (előtte Szerbia és Montenegró, illetve még korábban Jugoszlávia) és Magyarország „váltógazdálkodása” – a férfi vízilabdázásban, a spanyol csapat bizony rettegett ellenfélnek számított mindenki számára.

A hispán póló aranykorát leginkább három névvel lehet összekapcsolni: Manuel Estiarte, Jesús Rollán, illetve Joan Jane szövetségi kapitány.

Voltak persze más, igazán nagyszerű játékosok is az ibériai aranycsapatban – így felsejlik többek között Gabriel Hernandez, Gustavo Marcos, Sergi Pedrerol, Salvador Gómez vagy Ivan Moro alakja is –, azonban Estiarte, a 2006 márciusában tragikus halált halt Rollán és Jane szerepe volt a legfontosabb mindig.

Menjünk csak végig a Jane-éra legfontosabb eredményein: 1996-ban olimpiai aranyérem, 1998-ban és 2001-ben világbajnoki cím. (1998-ban Perthben történetesen éppen Kemény Dénes akkori együttesét verték meg Estiartéék a fináléban – ezt 1999-ben a sydneyi Világkupán torolta meg a gárda).

A 2000. évi olimpián ismét magyar diadalnak örülhettünk, a spanyolok elveszítették a bronzmeccset a jugoszlávokkal szemben.

Aztán 2001-ben – ekkor Estiarte már vosszavonult – még egyszer megmutatta a hispán „aranycsapat”, mire képes. A fukuokai világbajnokságon bejutott a döntőbe, ahol Rollan vezetésével az egész csapat önkívületben vízilabdázott a sokkal esélyesebb szerbek – akkor még jugoszlávok – ellen, akiket végül 4-2-re le is győztek.

A 2002-es Világliga-sorozatban még második lett Jane csapata, de aztán végleg leáldozott a csillaga. A korszakot az athéni olimpiai 6. hely zárta le. Jane távozott, és ideje volt új csapatot építeni.

Ez a feladat Rafael Aguilarra, az új szövetségi kapitányra várt, aki munkához is látott. Jöttek a fiatalok, akik a 2005-ös montreali vb-n negyedöntőt vívtak a mieink ellen, de 8-4-re kikaptak. A mai együttesben egyébként még három világbajnok van: Guillermo Molina, Ivan Perez és Angel Andreo volt tagja a 2001-es fukuokai aranyérmes „armadának”.

A két együttes legutóbb 2006. szeptember 8-án a belgrádi Európa-bajnokság elődöntőjében találkozott egymással, s itt ismét Kemény Dénes együttese győzött, méghozzá 16-10-re.

A sydneyi olimpián megszerzett magyar aranyérem óta összesen 12-szer játszott egymással hivatalos mérkőzést a két társulat, és a spanyol csapat csak a meccsek egyharmadát (4) tudta megnyerni.

Ha ehhez még azt is hozzátesszük, hogy Magyarország legutóbb 2002. augusztus 1-jén, Patraszban kapott ki Spanyolországtól akkor még inkább a mieinknek áll a zászló.

A jelenlegi spanyol válogatott egyébként szokás szerint katalán, még pontosabban barcelonai klubokra (Barcelona, Barceloneta, Terrassa, Mediterrani) épül.

Legeredményesebb játékosa ezen a vb-n Guillermo Molina (9 gól), aztán Felipe Perrone (8), a veterán Ivan Perez (6), majd David Martin, Xavier Valles és Ricardo Perrone (4-4) következik.