Váratlanul nehéz siker

Madaras Norbert fejhallgatóval sétálgatott, Biros Péter a labdákat vizslatta, Molnár Tamás éppen telefonált. A helyi idő szerint este kilenc órai meccsre már fél nyolckor megérkeztek a magyar játékosok az uszodába, mindjárt a medencepart felé vették az irányt, holott még másfél óra volt hátra az elődöntőig. Amikor pedig valamivel több mint negyedóra, Rafael Aguilar, a spanyolok mestere még mindig csak az uszoda első emeleti előterében beszélgetett egy honfitársával. Mintha nem is a finálé lett volna a tét, annyira nyugodtan diskurált. Na persze tudta jól, nekik isteni adomány lenne az aranymeccs lehetősége, miért is izgulta volna agyon magát?

Aztán mégis szoríthatott a győzelemért, mert a magyar válogatott hiába kereste, nem talált rá a megfelelő hullámhosszra. Mondjuk ezt annak ellenére, hogy 4–2-re vezettünk. Két gólt kaptunk szabaddobásból, támadásban rengeteg pontatlanság rontotta az összképet, és amikor Guillermo Molina előnyből 6–5-ös vezetéshez juttatta a spanyolokat, Kemény Dénes váratlan döntést hozott: a második negyed hetedik percében lecserélte Szécsi Zoltánt. A beálló Nagy Viktor mindjárt a következő akciónál igazolta a döntés megalapozottságát. Előnyben hárított, az ismétlést pedig Kis Gábor blokkolta. A félidő vége előtt Kásás Tamás pontatlan átadása miatt fogta a fejét Kemény Dénes, a harmadik negyed elején pedig Biros Péter kihagyott fórja miatt aggódhatott. Ráadásul a kontrából öt a négy ellen megindult a rivális, és David Martin kétgólosra növelte az előnyt. A jól játszó Madaras Norbert harmadik előnygólját helyezte el Aguilar kapujában, majd ugyanő paszszolt Kis Gábornak, aki kintről egyből a bal alsó sarokba bombázott. (7–7). Így már mindjárt más. Olyannyira, hogy Nagy Viktor indításából Biros viharzott el, az eredményes befejezés után Rafael Aguilar böködött mutatóujjal a halántékára: „Észszel, gyerekek…!”

Hiába mutogatott, Ivan Pérezt bilincsben tartottuk, Kiss Gergely messziről tesztelte a hálót, 9–7-tel várhattuk az utolsó negyedet. A folytatásban a spanyolok zsinórban ötször adogathattak létszámfölényben. Mintha a bírók nem akarták volna, hogy a magyar válogatott jusson be a döntőbe. Meg is lett az eredménye: három spanyol gól (9–10), végül szép labdajáratás és Biros egyenlített.

Semmi sem dőlt el, még az is megfordult a fejekben, hogy valóban létrejön a várt magyar–szerb párharc, csakhogy nem a fináléban, hanem a bronztalálkozón. Majdnem így jártunk. Tudniillik Kásás 38 másodperccel a vége előtt rosszul célzott, s jöhettek a spanyolok. Most mi blokkoltunk, de a labda kipattant a jobb szélre. Martin szedte össze, és a bent ólálkodó Ivan Péreznek tette fel a labdát. De nem elég pontosan. Ha két centivel magasabbra emelkedik az óriás termetű center, biztos a gól s a magyar búcsú.

Nem lőtte be, azaz hosszabbítás következett. A ráadásban két előnyt kaptak a spanyolok, mi egyet sem, de mert Biros és Molnár Tamás góljára csak Pérez válaszolt, így nem jutottunk a szerbek sorsára. Bírtuk idegekkel, és egymás után harmadszor játszhatunk vb-döntőt.