Ötven perc ácsorgás

Magyar szinten élvezetes, igazi kupamérkőzést játszott egymással a Vasas és a Ferencváros, a játék azonban ezúttal sem volt folyamatos. A 90 percből mindössze 43 percet volt játékban a labda, ez pedig, akárhogy is számoljuk, kevesebb mint egy félidőnyi futball. A fennmaradó, a hosszabbítással együtt több mint 50 percben állt a játék. Ha figyelembe vesszük, hogy rangosabb nyugati bajnokságban a holtidő nagyjából 25 perc, láthatjuk, a különbség óriási. Nézzük számokkal alátámasztva, mi volt az oka a rengeteg holtidőnek, és mit lehetett volna tenni , hogy folyamatosabb legyen a játék. A Fáy utcai találkozón összesen 45-ször szabálytalankodtak a csapatok (32-szer a Vasas, 13-szor a Ferencváros), a játékosok tehát nem kímélték egymást – igaz, a magyar futballisták már egy enyhe fuvallattól is hajlandóak összeesni. Ha úgy érzik, nem tudják megjátszani a labdát, nyomban elesnek, a játékvezetők pedig legtöbbször „megeszik” ezeket a megmozdulásokat. A rengeteg holtidőre a játékosok képzetlensége is magyarázatot ad, az oldalvonal mellett felívelt labdák csaknem fele a játéktéren kívül landolt, a rosszul lekezelt labdákat követően pedig szinte egyenes következmény volt, hogy a futballista megpróbált szabálytalankodni.

Hat nappal ezelőtt, a Pécs–Újpest bajnokin mértük meg a tiszta játékidőt, ott sem volt sokkal többet játékban a labda, valamivel többet mint 48 percet. Lemaradásunk tehát ebből a szempontból is óriási. Belegondolni is rossz, hogy a hazai pályákon a legtöbb alkalommal csupán alig egy félidőnyit futballoznak a csapatok, a többit sétával, álldogálással töltik.