Trehány fiatalok

Már az edzőváltás sem a régi a Ferencvárosnál.

Hol van az az idő, amikor egyegy új szakember érkezésekor százak állták körül az edzőpályát… Mára elfogytak a szurkolók, és elfogytak az újságírók is: Zoran Kuntics bemutatkozó edzésén alig voltak tucatnyian az Üllői úti centerpálya mellett. A pénztelenség, az NB II-es szereplés és az utóbbi hetek vergődése rányomta bélyegét a hangulatra.

Szomorú, nagyon szomorú délelőtt volt ez.

Az általános letargia azonban nem hatott Zoran Kunticsra. A 40 éves szakember az egy órán át tartó edzés után rögvest bekeményített. Úgy véli ugyanis, hogy a csapat egy része még mindig nem érzi át, hol és milyen mezben is futballozik hétről hétre, s ennek bizony hangot is adott.

De mi is történt pontosan?

Csupán annyi, hogy Zoran Kuntics és segítője, ifjabb Bene Ferenc előbb bemelegítette a labdarúgókat, majd felvitették a felezővonalra az egyik hordozható kaput, kettéosztották a keretet, s a játékosok közé dobták a labdát, hadd játsszanak. Néhány perc alatt könnyedén megfigyelhető, ki mire képes, és mennyire motiválható.

Zoran Kuntics így a korlátnak támaszkodva figyelte újdonsült játékosait, s ahogy teltek a percek, úgy vált egyre komorabbá az egyébként vidám természetű szakember. Nem szólt semmit, de látszott rajta, egyre ingerültebb: már-már úgy tűnt, a pályára rohan, de fékezte indulatát. Megvárta, amíg befejeződik a játék, a középkörbe rendelte a labdarúgókat, s heves gesztikulálás közepette eligazította őket. Zoran Kuntics nem tartozik a hangoskodó trénerek közé, így sokat nem hallottunk monológjából, de a kézmozdulatok, a gesztusok minden szónál többet értek.

Néhány perccel később beszámolt az érdeklődőknek is, mi nem tetszett neki az első foglalkozáson.

Röviden: semmi sem.

„Úgy tűnik, egy-két futballista tökéletesen tisztában van a klub anyagi helyzetével, és úgy próbál spórolni a mosószerrel, hogy meg sem izzad edzés alatt, mert így a délutáni gyakorláson is ugyanabban a dresszben futhat ki a pályára – kezdte ironikusan a szakvezető. – A helyzet a következő: aki nem érzi át, mit jelent Ferencváros-mezben futballozni, annak nincs helye közöttünk!”

Nem sokat kellett noszogatni Zoran Kunticsot, elárulta, kiknek szólt ez a fenyegetés.

A szakember szerint leginkább a fiatalok hozzáállásával van a baj.

„Amíg Dragóner Attila, a rutinos válogatott védő játék közben tízszer-tizenötször becsúszva szerelt, volt olyan fiatal gyerek, aki egyszer sem tette oda magát. Ezt látva az edzés végén elmondtam mindenkinek, csak az maradhat a Ferencváros tagja, aki mindent megtesz azért, hogy megnyerjük a bajnokságot. Ha valaki nem ennek szellemében készül, attól elköszönünk.”

Igen ám, de a keret tagjai közül nyolc játékos (Kemenes Szabolcs, Laczkó Zsolt, Brettschneider László, Csepregi Richárd, Bartha László, Zsivoczky Norbert, Horváth Dávid és Fitos László) két és fél évvel ezelőtt éppen Zoran Kuntics játékosa volt az ifi A-ban – az első kettő az U20-as válogatott mérkőzése miatt nem vett részt az edzésen, így az edzői fenyegetés a többieknek szólhatott.

A kérdés persze kínálja magát: miért nem lehetett beléjük nevelni a futball iránti alázatot?

„Valóban az én játékosaim voltak, és büszke vagyok arra, hogy két és fél éve az MTK fiataljai előtt bajnokságot nyertünk – mondta az edző. – Igaz, akkor még jele sem volt a játékosokon a beképzeltségnek, a nagyképűségnek, a trehányságnak. Mindenki motiváltan és elszántan futballozott. Az akkori ellenfél MTKból a keret fele most már a felnőttek között, a másik fele pedig az NB II-es Siófokban játszik, és láthatjuk hétről hétre, mire képesek. Számomra érthetetlen, mi történhetett a Ferencváros fiataljaival az elmúlt két és fél év alatt.”

Zoran Kuntics mindenesetre nem vár a válaszra, hanem rendcsinálásba kezdett az Üllői úton. Megállapításai nem újszerűek, hiszen lapunkban is többször írtunk arról, a mai Ferencváros még mindig elképzelhetetlen Lipcsei Péter, Dragóner Attila, Tököli Attila nélkül, miközben a fiatalok a pályán sokkal inkább arroganciájukkal tűnnek ki, semint a játékukkal, s hogy ez a mentalitás is oka lehet a tavaszi gyengébb szereplésnek. A jelek szerint Zoran Kuntics röpke félóra után hasonló megállapításra jutott. A szakember eltökélt: a feljutás fontos, de legalább ilyen lényegesnek tartja a rendcsinálást is.