Gyógyír a sebekre

Nem volt szomorúbb ember Drávucz Ritánál, amikor a női válogatott szövetségi kapitánya, Godova Gábor március elején döntött: a Fiorentina légiósa nem utazhat Melbourne-be. A kényszerű elhatározásnak nyomós oka volt: a március 19-én kezdődő világbajnokság előtt egy hónappal eltörött Drávucz jobb kezének egyik középcsontja, amelyet február 21-én megműtött dr. Gábor Antal. Drávucz bízott a csodában, hogy a csoportmérkőzések után csatasorba állhat, ám Godova nem kockáztatott, így a kulcsember itthon maradt.

Mostantól rohamosan javulhat a játékos kedélyállapota, hiszen együttesével – az orosz Kirisi, a görög Glyfada és az orosz Uralocska Zlatuszt előtt – megnyerte a BEK-et, egyúttal harmadszor ért a csúcsra a legnívósabb sorozatban. A buli sem maradt el, hiszen hazai medencében, Firenzében rendezték meg a hét végén a final fourt.

Aludt valamennyit?

Tudtam pihenni, éjjel egykor befejeződött a mulatság. Este nyolcra már mindenki összegyűlt, így korán megkezdődhetett az ünnepség, amelyre eljöttek a családtagok, a barátok, a barátnők is.

Hol vigadtak?

Az uszoda melleti kertben, a szabadban. Kellemes idő volt, annyira jól éreztük magunkat, hogy be sem mentünk a városba, holott azt terveztük, hogy egy táncos helyen folytatjuk a mulatságot. Szép volt, elég volt, szerdán újra mérkőzés vár ránk – már a bajnokságban.

A BEK-győzelem kimagasló siker.

A legszebb az egészben, hogy a Fiorentina rövid idő alatt jutott fel a csúcsra. Öt éve még a harmadik vonalban szerepelt, három évvel ezelőtt fúzióval került az A1-ligába az A2-ből, két évig próbálkoztunk az addig egyeduralkodó Catania megelőzésével, mostanra sikerült. A bajnokságban odavissza megvertük, és a BEK középdöntőjében is legyőztük a Cataniát. Vagyis erre az idényre felnőttünk a feladathoz.

A vébéről lemaradt, és nagyon elkeseredett. Kárpótlás ez a trófea?

Mindenképpen. Nálam jobban senki sem várta a tornát. A szokásosnál is motiváltabb voltam, nagyon akartam győzni, de nem gondoltam, hogy ennyire jól megy majd a játék. Hozzáteszem, a többieknek is volt miért hajtaniuk, hiszen a válogatottak keserű szájízzel tértek haza Melbourne-ből az ötödik hely miatt.

Hogyan vészelte át a világbajnoki eseményeket?

Minden meccset megnéztem, nagyon szomorúan. Rossz volt úgy követnem a fejleményeket, hogy nem tudok segíteni. Állandó kapcsolatban voltam a lányokkal, figyeltem, taktikailag hogyan alakulnak a meccsek. Örültem, ha valakinek jól ment a játék, búslakodtam, ha kikaptunk. Aztán örültem, hogy vége az egésznek, és nem kell tovább a képernyő előtt szenvednem.

A lelki sebek gyógyulóban, de hogyan viseli a keze a megpróbáltatásokat?

A bal kezem gyűrűsujját még be kell kötöznöm a mecscsek előtt, a jobb kezem csak akkor fáj, ha kézfogásnál jobban megszorítják.