A Győr tarolt a finisben

A bajnoki aranyérem sorsát döntően befolyásoló rangadón találkozott pénteken a címvédő Győr és az egyik trónkövetelő, a Ferencváros. A nemzetközi porondon jelentős meccsrutint szerző együttesek aranycsatája egyben presztízsküzdelem is volt, amelyre érthetően sok kézilabda-rajongó érkezett a győri csarnokba.

Egyik együttesben sem volt sérült, ezért teljes keretéből válogathatott Róth Kálmán és Németh András. Az igazsághoz tartozik persze, hogy a győri tréner sokkal több klasszis játékost küldhetett pályára, míg az FTC edzője a teljes évadban mindössze öt-hat nemzetközi szintű kézilabdázó köré igyekezett építeni csapatát.

A pénteki rangadó előtt a vendégek azt mondták, az esélytelenek nyugalmával várják a csatát, a győzelmi kényszer a Győrt nyomta. A könnyedén, szellemesen kézilabdázó FTC mind támadásban, mind védekezésben felülmúlta ellenfelét az első félidőben. A rendkívül szigorúan védekező Aurelia Bradeanu, Hornyák Ágnes és Vérten Orsolya sem tudta megállítani a remek napot kifogó Tóth Tímeát és Katerina Mravikovát, utóbbi éppen leendő csapatának mutatta meg, milyen jó vásárt csinált szerződtetésével (hivatalosan még nem jelentették be Mraviková Győrbe igazolását).

Az ETO 6–5-nél átvette ugyan a vezetést, mert Görbicz Anita és Bradeanu vezérletével óriási szívvel harcolt, ám Herr Orsolyát, valamint Stancuta Guiut mégis többször cserélgette Róth Kálmán. Ezzel szemben Haris Katalinnal Németh András elégedett lehetett, hiszen a bravúrosan védő kapus sorra hárította Görbicz, Bradeanu és Ana Djokics lövéseit. Igaz, társai is idejében visszaértek, ezért a Győr lerohanásai nem sikerültek.

Ápolni kellett a hátára eső Kirsner Erikát, majd Tóth kapott ütést az arcára, de az igazsághoz tartozik, hogy az FTC is roppant erőszakosan védekezett. A Győr a 20. percig rendre egyenlített, ám a folytatásban Tóth és Mraviková találataival már 18–14-re elhúzott a vendégcsapat. Róth Kálmán több taktikai variációt is kipróbált, cserélgette játékosait az átlövő- és az irányítóposzton, magyarán kereste azt az összeállítást, amelyben felzárkózhat és fordíthat a bajnokcsapat.

A győriek közül főleg Görbicz, Bradeanu, Vérten és Kovacsicz Mónika tett sokat azért, hogy fordulat következzen be a küzdelemben. Kovacsiczra hálátlan feladat hárult, mert Tóth Tímeát kellett őriznie. A győriek akkor tudták lefaragni hátrányukat (20–20), amikor védekezésük hatékonyabbá és fegyelmezettebbé vált, valamint támadásban sikerültek a lerohanásaik, továbbá a felállt védőfallal szemben is pontosabban, türelmesebben kézilabdáztak. A fáradó FTC egyre gyakrabban hibázott, többször eladta a labdát, nem sikerültek a lerohanásai, ezért 14–18-ról 22–21-re alakult az állás. Nem történt csoda a második félidőben, csupán beigazolódott, hogy az ETO kispadjáról a kezdőemberekkel azonos tudású, friss erők léphettek pályára. Kapust cserélt a Fradi 25–22-nél, ám ez sem hozott lényeges változást játékában. A hazaiaknál pihenhetett Simona Spiridon, Djokics és Hornyák Ágnes, mert a vállsérülése után fokozatosan belelendülő Radulovics Bojana csereként is megmutatta igazi tudását, valamint a kispadról érkező többi győri kitűnőség is pillanatok alatt felvette a küzdelem ritmusát. Bódi Bernadett és Vérten találataival nőtt az ETO előnye, majd 30–24 után már nem is maradt eldöntésre váró kérdés.

Elfogyott a Fradi ereje, a Győr pedig a hajrában már örömjátékkal szórakoztatta lelkes közönségét, amelyre kissé ráijesztett az első félidőben mutatott harmatos védekezésével és pontatlan támadásaival. A végén még borzolta a kedélyeket néhány felesleges szabálytalanság, de ekkor már önfeledten ünnepelt a hazai közönség.