A zsákolás mestere

Elégedetten dörzsölték a tenyerüket az Indiana University kosárlabdacsapatának vezetői, amikor végigböngészték az Oak Hill Academy középiskolai együttesének statisztikáit a 2003–2004-es évad végén. Az 1878-ban alapított tanintézet gárdája mind a 38 meccsét megnyerte (átlagban 32.5 pontos különbséggel), mégpedig annak az átlagban 22.3 pontot jegyző Josh Smithnek a vezérletével, akit tárt karokkal vártak az egyetemen. Az Oak Hill Academyről nem rossz üzlet válogatni, a virginiai intézményben 18 későbbi NBA-játékos nevelkedett, köztük Carmelo Anthony, Rod Strickland, Jerry Stackhouse és Ron Mercer. Josh Smithre azonban hiába vártak Bloomingtonban, a College Park-i (Georgia) illetőségű fiatalember inkább a profiliga játékosbörzéjén próbált szerencsét.

A döntése nem volt meglepő, hiszen már a McEachern középiskolában megmutatta, hogy kivételes képességekkel áldotta meg az ég. Sorra választották be a korosztályos álomcsapatokba, bekerült az Egyesült Államok juniorválogatottjába, 2002-ben ott volt az adidas ABCD elnevezésű táborában. Amikor San Antonióban a Team USA tagjaként 33 perc alatt 27 pontot szórt a „világválogatott” ellen a Nike Hoop Summit-gálán (ezt az eseményt a játékosmegfigyelők kedvéért rendezik, 19 éven aluli amerikaiak kerülnek szembe külföldiekkel), már gyanítható volt: semmi sem menti meg az NBA-szerződéstől. A 2004-es draft első körének 17. kiválasztottjaként csapott le rá az Atlanta Hawks, abban az évben a második legkeresettebb középiskolás volt az Orlandóban kikötő Dwight Howard mögött. Már májusban 12 millió dolláros szerződést kapott az adidastól. A hat évre szóló megállapodásnak volt egy záradéka: a reklámpénz 20 millió dollárra hízhat, ha a szponzor elégedett lesz. Nos, a kapcsolat a mai napig él, s éppen e szerződésnek köszönhető, hogy Josh Smitht az adidas szeptemberben Budapestre repítheti a 15. adidas-Samsung streetballgála díszvendégeként.

A 206 centis, 107 kilós játékos három év alatt a liga új generációjának csillagai közé emelkedett, noha a Hawks jó ideje vergődik. Ő a legfiatalabb kosaras, aki félezer dobásblokkolást jegyzett (21 évesen és 88 naposan jutott el e rekordig), tavalyelőtt pedig két elképesztő gyakorlattal nyerte meg a denveri All Star-gála zsákolóshowját. Előbb megidézte a Hawks-legendát, Dominique Wilkinst, aki mit sem tudva Josh Smith produkciójáról, könnyekig meghatódva figyelte a látványos zsákolást, aztán a palánk előtt egy széken üldögélő denveri Kenyon Martint ugrotta át, és a Pepsi Center légterében tett rövid légi út után a gyűrűbe vágta a labdát (a maximális 50 pontot érdemelve ki a zsűritől).

Nem véletlen tehát, hogy az amerikai szakírók „run and jump” típusú kosarasként emlegetik: a lerohanásos akciók zsákolásos befejezésének nagymestere. Elképesztő ruganyosságát és gazellákat idéző gyorsaságát, adottságait nemcsak a palánkrengető zsákolásoknál, hanem a dobásblokkolásoknál meg a lepattanószerzésnél is hasznosítja: karrierje eddigi 226 meccsén átlagban 2.5 blokkot és 7.1 lepattanót jegyzett. A mezőnydobásaira sem lehet panasz (43.9 százalékos pontossággal célzott), a triplavonalon túli terület ellenben nem az ő világa (26.7 százalék). Amikor pályán van, nem ismer sem istent, sem embert. Az még nem lenne feltűnő, ha a bírókkal pöröl, de olykor a nézőkkel is modortalanul viselkedik, sőt az edzőjét sem tiszteli. A játékvezetők kritizálása tavaly 15 ezer dollárjába került, a Charlotte-drukkereket ingerlő januári obszcén mutogatást 25 ezer dollárja bánta, míg a Mike Woodson edzőnek áprilisban előadott magánszámáért két mérkőzésre szóló eltiltással büntette az Atlanta fegyelmi tanácsa. Mentségére legyen mondva: rendre vesztes találkozókon szakadt el nála a cérna. Márpedig Hawks-vereségekből nem volt hiány az utóbbi három évben; 2004–2005-ben 69, tavaly 56, a mostani évadban pedig 52 alapszakaszbeli csatát buktak el a „Sólymok”.

Nem lenne meglepő, ha a J-Smoove becenévre hallgató játékos 3.4 millió dolláros újoncszerződésének lejártát követően, georgiai gyökerei ellenére, a szárnyaszegett alakulat helyett másik klubot keresne magának. S bár a karrierjének java még előtte van, készül a civil életre is: sportriporter szeretne lenni. A tűzkeresztségen már átesett, a tavalyi playoff során az NBA Tv-ben a New Jersey–Indiana párharc kommentátora volt.