Pécs: megfogyva, de hittel

Furcsa női bajnoki döntő elé nézünk… A párosítás alapján azt hittük, az összes körmünket lerágjuk a végére, annyira izgalmas lesz, hiszen az immár négy éve uralkodó Pécs és állandó trónkövetelője, a Sopron ebben az idényben kizárólag szoros és izgalmas meccseket tudott egymással játszani. Az egyiket például lapunk anno az évezred mérkőzésének titulálta: januárban csak a harmadik hosszabbításban dőlt el a csata.

Az MKB-Euroleasing javára, miként az azóta megrendezett másik két összecsapás is.

Nos, a következő hármon is a zöld-sárgáknak áll a zászló, méghozzá egyre inkább. Hiszen aki követi a honi női kosárlabdázás legfrissebb történéseit, tudja, hogy alaposan meggyengült a héten a bajnok MiZo Pécs 2010: két légiósa, méghozzá két alapembere távozott hirtelen, ráadásul a jelek szerint végleg és búcsú nélkül. Vickie Johnson és Simone Edwars nélkül pedig szerkezetileg és a számokat tekintve is kevésnek tűnik a fekete-fehérek kerete arra, hogy legyőzze az utóbbi időben remek formát mutató alapszakaszgyőztest.

Mert ugyan minden posztra maradt még legalább egy jó játékosa Rátgéber Lászlónak, a baranyaiak mesteredzőjének, a modern kosárlabda, illetve az azzal járó, felfokozott iramú játék megköveteli a rotációt, vagyis a kulcsjátékosok minél gyakoribb pihentetését. Pontosan annak érdekében, hogy a legfontosabb pillanatokban, a hajrában is frissek maradjanak. Jelen helyzetben azonban a magas és a mezőnyposztokra is csupán egyetlen tartalékja maradt, akit talán még nyugodt szívvel bevethet, és akkor még a fáradtság mellett nem is beszéltünk az esetleges személyi hibák miatti problémákról, netán sérülésekről…

„Több mint száz szurkoló jött el elbúcsúztatni bennünket, amikor délután fél ötkor, az edzés után elindultunk Sopronba – mondta

pénteken Rátgéber, a MiZo edzője. – Ebből is látszik, hogy ez ünnep a számunkra: a tizedik bajnoki döntőnk lesz zsinórban, és az eddigi kilencből hetet meg is nyertünk, amit nem sok csapat fog utánunk csinálni. Tippelni nem szeretnék, én minden kosarunknak örülök, és talán még annyit mondanék, a bajnok erejét tévedés lenne lebecsülni.”

Aligha esnek ebbe a hibába a leghűségesebb városban, legalábbis Székely Norbert szakvezető szavai erre utalnak: „Nem

foglalkozunk azzal, hogy a másik oldalon kik lépnek pályára. Mi az ismert rivális ellen készültünk, és ő ellene kell játszanunk. A két eltávozó játékosa nélkül is éppen elég erős csapat a Pécs ahhoz, hogy egyáltalán ne vegye senki se félvállról közülünk a bajnoki döntőt!”