Majd harminc év után tért vissza a Ferencváros Jászberénybe: a városban először 1979ben léptek pályára tétmérkőzésen a zöld-fehérek. Akkor a Nyilasi Tibor és Ebedli Zoltán nevével fémjelzett csapat meglepetésre csak 1–1-re végzett a Magyar Népköztársasági Kupameccs odavágóján – a fővárosban aztán nem kegyelmeztek a fradisták, és könnyedén vívták ki a továbbjutást.
Ezzel az 1–1-es döntetlennel viszont a szombati találkozó előtt aligha egyeztek volna ki a felek. Az FTC-nek mindenképpen szüksége volt a győzelemre, ha nem akart lépéshátrányba kerülni a bajnoki címért zajló versenyfutásban a Nyíregyházával szemben, míg a hazaiaknak a kiesés elleni küzdelemben lett volna égetően szükségük minden pontra. Az újonc bentmaradás iránti eltökéltségét jelzi, hogy ez idáig egyedüliként győzte le a Nyíregyházát. Ezúttal újabb bravúrra készültek a jászberényi játékosok.
A Fradinál meglehetős értetlenséggel fogadták, hogy a két U19-es válogatott futballistát, Nagy Sándort és Nagy Józsefet nem engedték el a szombati összetartásról a nemzeti együttes vezetői, hiszen így abszolút felesleges volt a hamarjában kieszközölt időpont-módosítás, amely szerint fél hat helyett délidőben kellett kezdeni az összecsapást...
Az első félidőben a Jászberény rendkívül szervezetten, lelkesen futballozott, és maradéktalanul kihasználta a Ferencváros védelmének minden hibáját. A 2–2-es állás tökéletesen megfelelt a játék képének. A térfélcsere után azonban a Ferencváros húsz perc alatt szertefoszlatta az újonc pontszerzési reményeit, és az erejével teljesen elkészülő vetélytársát valósággal kiütötte. Tököli Attila remekül játszott, négy góljával főszerepet vállalt a sikerben, Csepregi Richárd azonban kevésbé lehetett boldog, hárompercnyi játék után megsérült, le kellett cserélni.
A Ferencváros továbbra is első a Keleti csoportban, és ez a nagy gólkülönbségű győzelem még jól jöhet neki a végelszámolásnál.