Csak semmi érzelgősség!

Először, másodszor és harmadszor is: gratulálunk!

Köszönöm – felelte lakonikus tömörséggel Szima Gábor, a sorozatban harmadik bajnoki címét nyerő DVSC-TEVA elnöke. Ugyanúgy tud örülni az idei sikernek, mint az előző kettőnek?

Mondhatnám a sablont, hogy végtelenül boldog vagyok, ami igaz, csak nem fedi pontosan a valóságot. Külön öröm a triplázás, de azért van bennem némi keserűség az elvesztett Magyar Kupa-döntő miatt. Még túl eleven a kudarcélmény, a szurkolók sem heverték ki a pofont – ezzel magyarázom a REAC elleni mérkőzés elején a letargikus lelátói hangulatot –, és a játékosok lelkében is nyomot hagyott a vereség.

Ebben a bajnoki évadban változott a szakmai stáb összetétele, jelentős mozgás volt a játékoskeretben. Melyik elhatározását emelné ki közülük, mondván, ezt feltétlenül meg kellett húznom?

A váltásra a kispadon, a januárban távozó tizenegy futballistával kapcsolatos döntésre is szükség volt ahhoz, hogy újra bajnoki címet nyerjünk. A többször is a szemünkre vetett kölcsönadás, az Éger László, Máté Péter alkotta belső védőpáros őszi elengedése is ebbe a kategóriába tartozik. Alapvető, hogy a gazdaságilag erősebb, a magyarnál jobb bajnokságban szereplő klub elszipkázza a kisebb egyesületek értékes futballistáit – ez a világ rendje.

Ezen gondolatmenet szerint a nyáron távozik a DVSC-ből az egyik legpiacképesebb játékos, Dzsudzsák Balázs...

Ezen a nyáron biztosan nem. Az a sorsa, hogy előbb-utóbb külföldön folytassa pályafutását, de meggyőződésem szerint még itthon is képes fejlődni. Ráadásul egy jó nemzetközi kupaszereplés januárra feljebb srófolhatja az érte kérhető átigazolási összeget.

Mit ért „jó” alatt?

Függetlenül attól, hogy az első vagy a második selejtezőkörben kapcsolódunk be a Bajnokok Ligájába, kudarcként élném meg, ha ugyanabban a fázisban buknánk el, mint tavaly. Ahhoz, hogy BL-szereplők lehessünk, szükségünk van némi szerencsére a sorsoláskor, és a pályán topformában kell játszania, a maximumot kell nyújtania minden játékosnak. Szeretnénk megerősíteni a keretet, de örök dilemma, hogy azok a játékosok, akiknek a megvételét megengedhetnénk magunknak, valóban masszívabbá tennék-e a csapatot. Afelől nincs kétségem, hogy a mi két és fél millió eurós költségvetésünkkel már a második selejtezőben bekapcsolódó csapatok között is az utolsók egyike vagyunk. Arra is oda kell figyelnünk, hogy ne ismétlődjön meg a tavalyi eset: a macedón Rabotnicski elleni szkopjei visszavágót szlovén játékvezető vezette, ami nonszensz. Ami az UEFA-kupalehetőséget illeti, ugyancsak szerencsés sorsolás esetén reális esélyünk lehet a csoportkörbe kerülésre – például ha nem a Sahtar Doneckkel kerülünk szembe, mint két évvel ezelőtt. Szerdán a debreceni polgármesteri hivatalban viszonozza Kósa Lajos polgármester hétfői, öltözői látogatását. Formális vagy informális megbeszélésre kerül sor?

A létesítményhelyzet, a fejlesztési lehetőség lesz napirenden. Debrecen nemzetközi, de még hazai viszonylatban is jelentősen le van maradva a futballinfrastruktúra terén – itthon sem vagyunk az első tízben. Feltétlenül növelni kell az edzőpályák minőségét és számát, hogy az utánpótláscsapatok és a DVSC felnőttcsapata megfelelő körülmények között dolgozhasson, és téma lesz a stadion is.

Ön kér, öntől követelnek: hétfő este kilenc óra körül egy ingujjra vetkőzött, csapzott úriember az ünnepi szivart hiányolva reklamált önnél. Megoldódott a probléma?

Természetesen! A bankett helyszínén, a Paripa csárdában már Miroslav Beránek is önfeledten pöfékelt...