Jó estét, zavarok?
Nem, most értem haza edzésről – mondta a nagyközépsúlyú Balzsay Károly. – Ólommandzsettával csináltam végig hat menetet, reggel futottam hat kilométert, dolgos, jó nap volt.
Egy hónap múlva esedékes a budapesti, nyolcmenetes fellépése. Van már ellenfele?
Nincs. A jövő héten kezdem el a kesztyűs edzéseket, s nagyjából azzal egy időben hozzák nyilvánosságra, kivel csapok össze. Címmeccs esetén már korábban kiderült volna.
Ha már címmeccsről beszélt: mikor hozzák tető alá a már régen esedékes interkontinentális mérkőzést?
Leghamarabb októberben lehetne megrendezni, még nincs konkrétum, minden az Universumtól függ. Azt a mérkőzést egy hosszabb, hét-nyolc hetes felkészülés előzi majd meg.
Nagyon vidám a hangja.
Megkönnyebbült?
Persze. Nemrég még azon járt az eszem, hogy ha abba kell hagynom az ökölvívást, mivel megyek haza. Nagyon meg akartam gyógyulni, a műtétem után nem sokkal már naponta gyakoroltam, lementem édesapámhoz Tatára tréningezni, zsákolni. Az edzőm, Fritz Sdunek meg is dicsért, hogy milyen jó állapotban jöttem vissza Hamburgba. A szemem miatt csak a súlyzózástól voltam eltiltva, de most már jó erőben vagyok, jöhet az ujjatlan póló!
Három év óta most láthatjuk először itthon.
Ez is közrejátszott gyors gyógyulásomban. Nagyon várom a budapesti fellépést, de egyébként is remekül érzem magam, talán sohasem élveztem ennyire az edzéseket!
A szeme hogy van?
Most, hogy kérdezte, eszembe jutott, de egyébként nem gondolok rá. Egy halvány vágás alatta, ennyi maradt az egészből.
Ha tartja Erdei Zsolt és Kovács István tempóját, jövőre vb-övért kellene kesztyűt húznia…
Csúszásban vagyok hozzájuk képest. Már régen időszerű lett volna egy interkontinentális meccs, de tavaly jött a kéztörésem, majd a gerincsérvem, az idén meg a szemsérülés. Ez alaposan átírta a menetrendemet. A dereka nem fáj már?
Szépen kikezelték, csak néha érzek kisebb fájdalmat. De nekem még mindig jobb, mint Vitalij Klicskónak, akinek öszszecsavarozták a csigolyáit.
Júliusra gyermeket várnak, ez nem tereli el a figyelmét?
De igen, ám jó irányba! Már alig várom, hogy végre láthassam a kicsit, és közben nagyon is tudatosult bennem, hogy a családomért a lehető legjobban kell tennem a dolgomat. A feleségem egyelőre még otthon van, az orvosi vizsgálatok után jön ki Németországba, de szülni természetesen Magyarországon fog. Addig is kifestettük Bedák Zsolttal a majdani gyerekszobát.
Mivel várják majd otthon a remélhetőleg győztes meccs után?
Régebben kértem, de már magától értetődik: egy kondér gulyáslevessel! Előfordul, hogy másnap azt reggelizem…