Legális kínzás

SOMOGYI ZSOLTSOMOGYI ZSOLT
Vágólapra másolva!
2007.05.16. 23:52
Címkék
Sérülés – ez mindegyik élsportoló rémálma. Mindennapos eset, hogy a küzdelem során szerzett fájdalom csak műtéttel szüntethető meg, és az orvosi beavatkozás mindig kockázatos. Ám ma már az is tény: a visszatérésben az operáció sikere még csak az első lépcső a gyógyulás felé, amelyet végül a rehabilitáció minősége, mennyisége is döntően befolyásol. Ez utóbbi témakörben is rohamosan fejlődik a (profi) világ. Dárdai Pál a minap porcműtéten esett át, ő mondja el, milyen rehabilitációt kell elvégeznie, hogy a Hertha BSC színeiben ismét Bundesliga-meccset játszhasson.

Dárdai Pál 1997 óta a német Bundesligában szerepel, a berlini Hertha BSC elismert tagja. Nem először sérült meg, így van tapasztalata a rehabilitáció terén is.

„Január óta tablettákon élek – kezdte mostani kálváriájának történetét az ötvenszeres válogatott középpályás. – Fájt, egyre csak fájt a térdem, de többnyire vállaltam a játékot. Igaz, úgy vállaltam, hogy a szezon előtt megnézettem, és az ultrahangos vizsgálat után megnyugtattak: a külső porc szakadt be, de ezzel akármeddig játszhatok, ha fáj is, nem tudok kárt tenni magamban. Vagyis nem sérülhet ettől a szalag, nem kopik az ízület – így hát pályára léptem. Bár utána két napig nem álltam lábra…”

Amíg lépni bír, hajt, mint egy őrült

A Werder Bremen elleni bajnoki során azonban a futballista, mint

elmondta, olyat érzett, mint előtte soha életében: nem szerzett örömöt neki a játék, de ez nem is csoda, hiszen balra fordulás és hátrafelé mozgás közben csillagokat látott. A klubvezetők, edzők agitálták, a bajnokság végéig hátralévő két találkozót (azóta egyet már lejátszottak) még bírja ki, de Dárdai Pál nemet mondott. A kérdésre, ez nem váltotta-e ki a főnökök rosszallását, a futballista tiltakozott: „Tudják, hogy nem kamuzok, több mint tíz éve vagyok itt, ismernek, tisztában vannak vele, hogy amíg lépni bírok, csinálom, hajtok, mint egy őrült. Tudják rólam, ha azt mondom, elég, nem megy tovább, valóban úgy érzem, hogy a fájdalom elviselhetetlen.”

Reggel kilenctől este hatig tart az erősítés

Az operációt követően két nap pihenő következett, majd megkezdődött a rehabilitáció. Dárdai Pál nem először járja végig a rehabilitációs központ szobáit, 1999-ben, az AC Milan legyőzésekor Demetrio Albertini taposta szét a bokáját: szalagja, bokacsontja súlyosan megsérült, hónapokig tartottak a kezelések, míg visszatérhetett.

„Az emberek azt gondolják, a futballista nagy terhelésnek van kitéve az edzéseken, a mérkőzéseken – ami igaz is –, ha sérült, akkor pihenhet – magyarázta Dárdai Pál. – Ez a legnagyobb tévedés! A rehabilitáció sokkal fárasztóbb, mint az edzés, és tovább is tart – az edzés előtt és után harminc perc az öltőzőben, másfél óra a pályán, és megvan a penzum. Ezzel szemben a gyógykezeléssel elmehet az egész napod.”

Nézzük, hogyan telik a nap. Dárdai reggel kilenckor már a Hertha BSC egészségügyi központjának vendége, ahol a legkülönfélébb eszközökkel és módszerekkel hozzák az operált lábát versenykész állapotba – általában délután hat előtt haza sem indul.

„Először zsákszerű anyagot tesznek a térdemre, amely mintha pumpálná: váltakozva összeszorítja és elengedi a sérült testrészt, a vérkeringést javítva ezzel. Aztán elektromos kezelés jön, és közben, hogy a kondíció megmaradjon, a felsőtestet, a has- és hátizmot, a karokat is dolgoztatni kell, mint egy konditeremben.”

Az igazi kínzás néhány nappal később jön el, amikor valamelyest megerősödtek az izmok: előfordul, hogy egy gép által rezegtetett lapra kell ráállni a sérült lábbal, és egyensúlyozni: aki próbálta már, tudja, hogy a combizom és a térdizület elképesztő terhelésnek van ilyenkor kitéve.

Ellenállást fokozó kesztyűben kell futni

A kezelés első napján súlyokat kell mozgatni (tolni és húzni) az operált – Dárdai Pál esetében most a bal – lábbal, és három-négy naponta megismétlik ezt, ebből mérhető az izmok erősödése. A futballistát később ráállítják egy négyzet alakú eszközre, amelynek alja gúla formájú, így instabil, és ezen kell a karokkal a kondigép súlyait húzni – de a bicepsz fejlesztése mellett fontosabb az egyensúlyozás és a láb erősítése. Hogy a futballról se feledkezzen meg a delikvens, előkerülhet a labda, de Dárdai Pál állítja, ebben sincs sok köszönet: vagy szivacson, vagy folyadékkal teli párnán állva kell a felé dobott labdát a levegőből visszarúgnia – a lényeg itt is az, hogy a sérült lábra nem stabil alapon kell a testsúlyt helyezni, így javítva a stabilizációs érzékét. Derékra szerelt övvel, pulzusórával, az ellenállást fokozó

kesztyűben kell futást imitálni a vízben – maradjunk annyiban, egy jó hideg sört kánikulában meginni kellemesebb program.

„Egy szakember mindig mellettem van a gyakorlatok közben – mondta Dárdai Pál. – Figyeli, melyik izom hogyan fejlődik, mit kell terhelni, mit nem, és ennek megfelelően állítja össze a gyakorlatokat. Kemény és fárasztó az utókezelés, de mindenki tudja, mennyire nagy szükségünk van rá.”

A cél? A családcentrikus futballista mosolyogva mondta: akkor lesz elégedett, ha fiaival és édesapjával (idősebb Dárdai Pál a Pécs korábbi legendás játékosa, ma az élvonalba jutásra is esélyes Barcs edzője) három hét múlva, a nyári szabadság idején együtt focizhatnak a kertben – no meg persze akkor, ha a lába a felkészülés kezdetére optimális állapotban lesz.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik