Vissza a jövőbe

Úgy láttuk, szivarért és snapszért lobbizott hétfő este, mondván: ezek nélkül Csehországban elképzelhetetlen a fieszta. Teljesült mindkét kívánsága? Snapszról nem volt szó, de a szivart megkaptam – felelte Miroslav Beránek. – Az elnök, Szima Gábor csodálatos vendéglátásban részesített minket, szenzációs volt a hangulat a közös vacsorán. Ami a szivart illeti, nem dohányzom, de véleményem szerint a szivarozás egyébként sem hétköznapokra való. Ünnepi érzést kölcsönöz. Megszámolta már, hány gratuláló üzenetet kapott? Elmenti őket? Rengeteget, kicsit problémás lenne összeírni, hány cseh és magyar barátom, ismerősöm gratulált. Igyekszem valamenynyit elmenteni, hiszen ezáltal is örökre emlékezetes marad a bajnoki címünk. Remélem, lesz elég hely a telefonomban. Edzőként először és legutóbb kilenc évvel ezelőtt akasztottak a nyakába bajnoki aranyérmet: ezerkilencszázkilencvennyolcban – történelmet írva – egy cseh kiscsapatot, a Chmel Blsanyt vezette az első ligába. Volt az ünnepléshez kapcsolódó déja vu érzése? Ha aranyérmet nyersz, nem teszel különbséget köztük. Az első is kedves, a második is, de a tizedik is, hiszen mindnek más a története. Részletkérdés, hogy az ember Magyarországon vagy Csehországban éri el a sikert – azzal együtt is, hogy a két ország futballja és a két liga között azért van némi különbség. A diadal, a győzelem mindig páratlan. Vonzzák a historikus tettek: a DVSC vidéki együttesként zsinórban szerzett három elsősége feltétlenül ide sorolandó, s a sikertörténet harmadik fejezetét részben ön írta. Ez nem én vagyok, nem jellemző rám, hogy ennyire belemerülnék a múlt eseményeinek boncolgatásba. Mert a hétfő este szerzett bajnoki címünk már a múlt része, miközben engem kizárólag a jövő érdekel, az előttünk álló soros feladatra koncentrálok. A téli felkészülés végén az akkori listavezetőt, a DVSC-re az ősszel öt pontot verő MTK-t ítélte a bajnoki cím fő várományosának. Menet közben nyilván módosult a véleménye. Mikor érezte először, hogy meglesz a kötelezően elvárt arany? Valóban így volt. A tabella sohasem hazudik, és akkor az MTK vezetett. Konkrét eseményt vagy időpontot nem tudnék mondani, de nem is gondolom, hogy ez fontos lenne. A hangsúly a DVSC tavaszi szereplésén, győzelmeinken, a fiatal játékosok csapatba építésén van. Az előbbi gondolatmenethez kapcsolódva: a hátralévő két összecsapáson már a következő szezonra készülünk. Szerencsés helyzetben vagyunk, mert a fiataloknak újabb bizonyítási lehetőséget adhatok, rajtuk múlik, hogy élnek-e az eséllyel.

Úgy tetszik, a sors a kegyeibe fogadta, jobbára szerencsés kézzel nyúlt a kerethez. Bedobta a mély vízbe a klub saját nevelésű fiatal játékosait, hogy mást ne említsünk, a REAC ellen az újonc Szilágyi Péter szerezte a vezető gólt. Azért ez nem pusztán szerencse dolga. A télen hat futballistát emeltünk ki az utánpótlásból, örülök, hogy közülük hárman bemutatkozhattak a magyar élvonalban. Szilágyi Péter debütálása külön történet, boldog vagyok, hogy sikerült gólt szereznie első felnőtt-tétmérkőzésén. Általá nosságban azt mondhatom: elégedett vagyok az ifjoncokkal, jól dolgoztak a tavasszal, és motiváltak, ami roppant fontos.

Ha sorrendet kellene felállítani, melyik mérkőzésüket írná a lista elejére?

Hűha, borzalmasan nehéz! Minden ellenfél más, nincs két egyforma mérkőzés, bonyolult megválaszolni a kérdést. De ha már feltette, talán... De nem, ezt inkább passzolnám.

Az ellenpólus is érdekes: akadt olyan összecsapásuk, amely kiverte a biztosítékot?

Nem lett könnyebb a helyzetem... Az Újpest elleni bajnoki mérkőzéseinkben sajnos nem volt sok örömünk. Büntetőt hibáztunk a fővárosban és Debrecenben is, kettő nullás vereség lett mindkét találkozó végeredménye, és hosszú hazai veretlenségi széria is lezárult az őszi meccsel.

Mire elég a magyar bajnokságban mutatott produkció a nemzetközi porondon?

Nehéz ügy. Nem javít a helyzetünkön, hogy Magyarország UEFA-koefficiense alacsony... Tudomásom szerint a Bajnokok Ligája második selejtezőkörében kapcsolódunk be a nemzetközi küzdelmekbe. Nem szeretnék jóslatokba bocsátkozni, mindamellett nem lehet más a célunk, mint a lehető legtöbbet kihozni a soros összecsapásokból. Bőven akad még tanulnivalónk, fejlődnünk kell megannyi téren.

Megfogalmazta már az átigazolásokat érintő kéréseit, kérdéseit Szima Gábor elnöknek?

Szeretnénk tovább erősíteni a keretet, de neveket hiába vár. Természetes, hogy idő előtt nem fedem fel a kártyáimat.

Az év végéig szól a szerződése. Mit gondol, módosítják a nyáron?

Gondolom, előbb-utóbb ez a kérdés is megoldódik.