Most már biztos, hogy elmegy. Eddig is keringtek hírek erről, többek közt lapunk is megszellőztette már távozását, ebből is látszik, hogy nem most pattant ki fejéből a gondolat. No meg abból is, hogy a 2002 ben a francia Valenciennes szí neiben Euroligát nyerő center már alá is írta a sorozat 2006-os győzteséhez, azaz a Brnóhoz szóló egy plusz egy éves szerződését.
„A lényege ugyanaz, mint a k é t évesé, de nem akarom elzárni magamtól a visszautat. Igazából ez a fizikai állapotomtól is függ majd, hiszen nem vagyok már húszéves...” – fűzte hozzá magyarázatként a harmincéves center, amikor rákérdeztünk a megállapodás időtartamára. Az aktív kosárlabdázást negyvenesztendősen abbahagyó jelenlegi férfi szövetségi kapitány, Sztojan Ivkovics felesége ezután reagált a magától értetődő kérdésre, hogy meddig tervez játékosként:
„Ebben nem kelek versenyre férjemmel, további kilenc-tíz év nagyon soknak tűnik. Egy-két jó évem lehet még, és utána befejezem, de erről úgyis a testem dönt majd. Szeretnénk még egy gyerkőcöt, ezzel sem akarunk sokat várni.”
Csak hogy ne maradjon egyedül Milán, a házaspár elsőszülött fia, aki már három és fél éves, és nemsokára bekerül a válogatott keretbe. A most befejeződő bajnokság alapszakaszának legjobbja ugyanis azzal a feltétellel vállalta el a szereplést a nemzeti együttesben, ha az edzőtáborba magával viheti kisfiát is. Nos, megszületett a megegyezés, létrejött a kompromisszum. Bencze Tamás szövetségi kapitány beleegyezett a „létszámbővítésbe”, így jelentősen megerősödve vághat neki a keret a felkészülésnek az Európa-bajnoki pótselejtezőre. Béres Tímea, aki legutóbb a 2002-es kontinensviadal középdöntőjén szerepelt a legjobbak között, örömmel fogadta a fejleményt: „Így az anyai és a sportolói szívem is megkapja a magáét.”
E hírnek nyilván örülnek a kosárlabdázás honi rajongói, a pécsiek viszont értetlenkedve várják a választ a távozás miértjére. A legfőbb érintett meglehetősen sejtelmes választ adott kérdésünkre, miért is távozik újra Rátgéber László együtteséből (mert egyszer ugye már elhagyta Baranyát, amikor az egyik vezetővel került konfliktusba, és meg sem állt Franciaországig…): „Úgy tudnám megfogalmazni, hogy van Pécsen egy sajátos rendszer, amely eddig jónak bizonyult, mert eredményes volt. Nem megkérdőjelezve ezt, úgy gondolom, ebben nem hiszek többé teljes szívemből, így nem is tudnám magam százszázalékosan adni. Azért a szívem itt marad – meg a lakásunk, és lehet, hogy Sztojan is, tehát nem szakadunk el Pécstől.”