Bajnokavatás elnapolva

Ha a veszprémi és a szegedi B közép szurkolóinak hangerején és lelkesedésén múlott volna az aranyérem sorsa, akkor vasárnap mindkét gárdának a győzelmi dobogó tetején kellett volna állnia. A két csapat leglelkesebb hívei ugyanis a meccs előtt a csarnok környékén hangoltak, majd a teremben szinte karneváli hangulatot teremtettek trombitáikkal, dobjaikkal.

Az MKB és a Pick harmadik összecsapása előtt az orvosoknak is bőven volt dolguk. A veszprémieknél összedrótozták Kiril Lazarovot, a gárda egyik legveszélyesebb támadóját, akinek mozgásán a bemelegítéskor alig lehetett észrevenni, hogy másfél hete beszakadt az izom a jobb vádlijában. Ennek a sérülésnek a gyógyulása az orvosok szerint legalább hat hétig tart, ezért kisebb csoda volt, hogy a macedón világklasszis vállalta a mérkőzést. Igaz, a mezőnyjátékba nem kapcsolódott be, csupán hétméteresekre vállalkozott. A szegedieknél Ratko Djurkovics ugyancsak izomszakadással küszködött, amelyet a döntő első összecsapásán szedett össze, ám ő csupán bemelegített, mert még befáslizva is fájlalta a lábát.

A finálé harmadik találkozójára összesítésben 2–0-s előnnyel érkezett a Szeged, amely hat éve próbálja megtörni a Veszprém aranysorozatát. Erre továbbra is minden korábbinál nagyobb az esélye, hiszen a döntő első találkozóját (igaz, csak büntetőkkel) megnyerte Veszprémben, majd Szegeden is győzött, méghozzá óriási akaratának és olykor látványos játékának köszönhetően. Kitűnően rajtolt vasárnap az MKB-Veszprém, mert védekezését a korábbiaknál jobban megszervezte, támadásban pedig aktívabbak, pontosabbak voltak a belső játékosai (6–3). A Szeged azonban gyorsan alkalmazkodott a hazaiak pörgősebb, erőszakosabb stílusához. Ennek köszönhette a vendégcsapat, hogy szoros maradt az állás (7–6), a hazai szurkolóknak pedig eszükbe sem juthatott, hogy kényelmesen hátradőljenek. A vendégcsapatban különösen Mezei Richárd csillogtatta fantasztikus tudását, valamint Puljezevics Nenad kapus is bemutatott néhány bravúrt. A veszprémi védelem Marian Cosma és Jevgenyij Lusnyikov köré szerveződött, ám a hazaiaknak meggyűlt a bajuk Mezei és Milorad Krivokapics semlegesítésével. A szünetig Danijel Andjelkovics is eredményesen kézilabdázott, valamint nagyszerűen dirigálta társait.

A veszprémieknél támadásban Marko Vujin mellett Zsarko Sesum is nagyon sokat kísérletezett, ám az ő próbálkozásait rendre blokkolta a szegedi védőfal, vagy hárította Puljezevics. A kipattanó labdákkal többször megiramodtak a csongrádiak, ám gyakran megremegett a kezük, amikor már csak Dejan Perics kapussal álltak szemben. Hullámzott a játék, mindkét gárdának akadtak rövidebb-hoszszabb gólcsendjei, és a Pick pokoli szívósan tartotta magát. Hiába vezetett többször is négy góllal az MKB, Mezei és Krivokapics góljaival rendre faragott hátrányából a vendégcsapat. A hazaiaknál Pásztor István, majd a szünet után Iváncsik Gergő is átlagon felüli teljesítménnyel járult hozzá a végső sikerhez. Vladan Matics edző előbb csak Puljezevicset pihentette, majd egyre több kulcsjátékosát ültette le a kispadra. Igaz, ekkor már kezdett elhúzni a Veszprém, a szegediek helyzete pedig egyre kilátástalanabbnak tűnt. Csillogtatta tudását Perics kapus, akit kórusban éltetett a hazai publikum (25–20).

Nagyobb is lehetett volna a Veszprém előnye, ha a hazai átlövők nem hagynak ki olyan sok helyzetet. A szegediek sem lehettek elégedettek, ugyanakkor a szélsők mindkét oldalon látványos gólokkal szórakoztatták a közönséget. A Veszprém kihasználta, hogy cserepadjáról több friss játékost tudott pályára küldeni, mint ellenfele (30–23). A végjátékban a szegediek néhány, kevesebb rutinnal felvértezett fiatalnak adtak lehetőséget (37–25), Matics mester ekkor talán már a negyedik, a szerdai szegedi mérkőzésre gondolt, amelyen újabb esélye lesz a trónkövetelő Picknek, hogy 1996 után ismét aranyérmet nyerjen.