Hiába bizonygatja minden fórumon Várhidi Péter szövetségi kapitány, hogy jó úton járunk, ez nem igaz: a válogatott játéka ugyanolyan reménytelen, mint volt esztendővel ezelőtt. A beharangozott fiatalításból az égvilágon semmi sem valósult meg, ma már nem alacsonyabb a játékosok átlagéletkora (25 év), mint Bozsik Péter vagy Lothar Matthäus együttesében (az előző érában 23 esztendő volt az átlag). Várhidi Péter azért lett kapitány (leszámítva , hogy éppen kéznél volt, és vállalta…), mert az MLSZ tőle várta, hogy a máltai gyalázat okozta sokkból teljesen új, javarészt fiatalokból álló válogatottal próbál kivezető utat találni. Erre fel mi történt? A huszonhat-huszonhét éves, rutinos játékosok előtt valóban bezárult a válogatott kapuja, ugyanakkor egykét fiatal díszpinty besorozásán kívül semmi sem utal arra, hogy Várhidi Péter (és az őt még támogató MLSZ) valóban komolyan gondolná a fiatalítást.
KAPUSPOSZT: Nincs utánpótlás
KRÉTÁN: Végh Zoltán megbízható, jó kapus, bár Görögországban volt egy szörnyű kirúgása, a gólokról nem tehetett, s bravúrjai kellettek ahhoz, hogy a kapitánynak az eredményt nem, csak a játékot kell magyaráznia. Helye megkérdőjelezhetetlen, utána Fülöp Márton következhet a sorban. A JÖVŐBEN: Mindazonáltal a válogatottnak most sincs olyan kiemelkedő kapusa, mint a kilencvenes évek közepén, a Bicskei Bertalan irányította csapatnak a fiatal Király Gábor volt. Végh Zoltánnal ugyanis hosszú távon már aligha lehet számolni, Fülöp Mártonnak meg – mivel felnőttmeccsen „szökőévente” egyszer véd – nincs elég rutinja.
HÁTVÉDEK: Csőd a jobb és a bal oldalon
KRÉTÁN: Csizmadia Csaba, Juhász Roland, Balogh Béla és Bodor
an. Csizmadia Csabáé volt az első gól, mert nagy igyekezetében olyannyira befelé zárt, hogy már nem tudott kilépni a tizenhatos jobb oldali vonaláról középre passzoló Jannisz Amanatidisz elé. Bodor Boldizsá