Pécs: tovább tart a magyarosítás

Kezdjük a pécsiekkel, az ő ese tükben még friss az élmény: a nyárba is belenyúlt a rájátszás hajrája. Az immár egész Európában elismert női csapat mögött szép fokozatosan beérett a férfiegyüttes is a baranyai megyeszékhelyen, amely a fontosabb mérkőzéseken képes megtölteni a Lauber Dezső Sportcsarnok lelátóit. Önmagában már ez elismerésre méltó (honi mércével mérve tágas létesítményről van szó), ráadásul az utóbbi időben elkezdtek jönni az eredmények is. Előbb a Magyar Kupában, aztán a bajnokságban szerezte meg a bronzérmet a PVSK-Expo Center Pécs, így a fiatal gárdával szemben legfeljebb annyi „kifogásuk” lehet a szurkolóknak, hogy túl hosszú a neve.

„Úgy érzem, az idén nem csalódtunk egymásban” – fogalmaz szerényen a csapat honlapján a fiatal, még mindig csak 34 éves vezetőedző, Völgyi Péter. Rövid időn belül másodszor írjuk le a fiatal szót, ebből is látszik, hogy Pécsett komolyan gondolják a jövő építését, és nem csak a pillanatnyi problémákat próbálják palástolni a sokszor csak hangzatos frázissal. A két, kétségkívül karrierje vége felé járó idegenlégióson, a 40. életévét taposó Bojan Lapovon és a 37 esztendős Dragan Alekszicsen kívül nincs 30, sőt 28 évnél idősebb játékos sem a keretben, miközben esztendők óta jól látható a törekvés, hogy a vasutasgárda megpróbálja beépíteni a legnagyobb itthoni tehetségeket. Jó példa erre Dénes Gábor, Grebenár Péter, Hosszú Gergely, Tóth Norbert vagy éppen Wittmann Krisztián, akik közül bárki képes volt mérkőzéseket is eldönteni.

„Továbbra is főleg fiatal magyar játékosokkal szeretnénk dolgozni, kétezer-kilencre maximum egy idegenlégióssal, kétezer-tízre pedig teljesen magyarokra építő csapattal – árulta el a szakmai igazgató, Sztojan Ivkovics. – Ennek a szemléletnek a jegyében hosszabbítottunk szerződést öt magyar játékosunkkal, és kínáltunk három évre szóló megállapodást a sokszoros válogatott Czigler Lászlónak. Ami a költségvetésünket illeti: a város eddig is mögöttünk állt, de előrelépés csak akkor várható, ha nagy mecénást is találunk, mi ugyanis a régi mondás szellemében élünk, addig nyújtózkodunk, amíg a takarónk ér. Így is tartozunk, de nem az államnak: anyagi problémát okozott játékosaink túlzott eredményessége, vártnál jobb szereplése.”

Vagyis a prémiumokkal kalkulálták el magukat a vezetők. Legalábbis ez derül ki a Pécsett eddig eltöltött három idénye alatt játékosból szakmai igazgatóvá, majd szövetségi kapitánynyá avanzsáló, dubrovniki illetőségű szakember szavaiból – akinek a segítségével előbb ötödik, egy évre rá negyedik, most pedig harmadik lett a pécsi férfigárda.