Állandó téma: a pénz

Kellemes meglepetésekKellemes meglepetések

1. A Szolnoki Olaj pazar menetelése a bajnokságban. Szilárd védekezésre, Thomas Kelley kreativitására és nem utolsósorban a város határtalan kosárlabdaszeretetére támaszkodva az edző, Pór Péter győztes csapatot kovácsolt, amely minden címet besöpört az idén.

NS-vélemény: Jogos a szolnokiak öröme, ám kérdés: képesek lesznek-e két fronton helytállni az új idényben is.

2. A Lami-Véd-Körmend remeklése a playoffban. Pedig sorra dőltek ki a kulcsjátékosok – Fodor Márton, Marqus Ledoux, Chauncey Leslie –, Fodor Gergely pedig sérülten lépett pályára, már amikor tehette.

NS-vélemény: Évek óta súlyos anyagi gondjai vannak a klubnak, s most megint a túlélés a tét. A bajnoki ezüst vajon elég erős érv-e ahhoz, hogy támogatókat találjon?

3. Pécsett bebizonyosodott, járható út az is, ha magyar kosárlabdázók játsszák a főszerepet. A két légiós – Dragan Alekszics és Bojan Lapov – mellett csupa hazai játékos harcolta ki a klub történelme legjobb eredményének számító bronzérmet a PVSK-Expo Center Pécsben.

NS-vélemény: A női csapat gondjai felértékelhetik a férfiegyüttest, igaz, a pénzügyi versenyben nem lesz egyszerű helytállnia a gárdának.

4. A Falco jó szereplése. A szezon közbeni edzőváltás után Szrecsko Szekulovics irányításával látványos kosárlabdát játszó, harcos csapat állt össze, amely karnyújtásnyira volt a bajnoki éremtől.

NS-vélemény: Továbbra is Kálmán László a társulat pillére, ám ő sem lesz fiatalabb, így hasznos lenne őt kissé tehermentesíteni.

5. Karneváli hangulat volt a döntő mérkőzésein Szolnokon és Körmenden is. Nem csoda, hiszen a két szurkolótábor köztudottan jó kapcsolatot ápol egymással.

NS-kommentár: Öröm, hogy a bajnoki döntő sportszerű légkörben zajlott, ám jó lenne, ha az indulatok az ősi riválisok között is csitulnának.

Fájdalmas csalódások

1. Az egyetlen magyar csapat, amely vállalta a megméretést a nemzetközi színtéren – az Atomerőmű – súlytalannak bizonyult. A harmadik számú európai sorozatból nyert mérkőzés nélkül, hat vereséggel esett ki a csoportmérkőzések után.

NS-vélemény: Nem lehet büntetlenül kimaradni az európai vérkeringésből, még akkor sem, ha tényleg hatalmasak a kupaindulás anyagi terhei.

2. Az anyagilag szilárd lábakon álló klubok közül a két tavalyi finalista, az Atomerőmű és az Albacomp nem került be a legjobb négy, az Univer pedig még a legjobb nyolc közé sem.

NS-vélemény: Lám, nem minden a sok pénz és a drága légiós…

3. A bajnoki sorozatnak vérmes reményekkel, nagy költségvetéssel nekivágó, kiváló légiósok sorát szerződtető Debreceni Vadkakasok csődött jelentett, szélnek kellett eresztenie profi játékosait, majd gyakorlatilag ificsapattal kiállva pofozógép lett.

NS-vélemény: A B-osztályból már egy év múlva felkerülhet az élvonalba a DEKE nevű egyetemi csapat, viszont nem elég szakmailag felvenni a versenyt a riválisokkal, elkelne végre egy ésszerű üzleti terv is Debrecenben.

4. A játékvezetők nem tudtak rendet tartani a pályákon. Különösen a rájátszás során bizonyosodott be, amikor a kiélezett csaták hevében szinte minden egyes támadás reklamálással zárult – gyakran nem ok nélkül.

NS-vélemény: Megfiatalodott a játékvezetői kar, ezért óhatatlanul több a hiba, ám ha a játékosoktól megkövetelhető az alázatos hozzállás és munkavégzés, ugyanez elvárható a bíróktól is.

5. A magyarországi csarnokok állapota – egy-két kivételtől eltekintve – nem alkalmas annyi néző kulturált elhelyezésére, amennyien kíváncsiak a mérkőzésekre. Sürgető probléma a létesítményhelyzet rendezése.

NS-vélemény: Évek óta visszatérő probléma ez, de legfeljebb kósza ötletek akadnak az orvoslására. Az új MKOSZ-elnökségnek e téren is lépnie kellene, bár az ország jelenlegi helyezetében nagyszabású csarnoképítést remélni illúzió. ½