A Tour helyett a dopping van a középpontban

Július 7-én a londoni prológgal indul a Tour de France, amelyen az idén senki sem viseli az egyes rajtszámot, amely hagyományosan a címvédőnek jár. Az ok: a tavalyi „bajnok”, az amerikai Floyd Landis doppingbotrányba keveredett Tour-győzelme után, ügye még mindig nem zárult le, sőt az is előfordulhat, hogy hivatalosan megfosztják elsőségétől.

Az idei Francia körversenyen a számozást a tizenegyestől kezdik, amelyet a Caisse d’Epargne egyik versenyzője (a tavalyi második spanyol Oscar Pereiro Sio ennek az istállónak a tagja) viselheti majd.

Napok múlva rajtol a Tour, mégsem ez tartja lázban a sportág szerelmeseit, hanem a szinte naponta felszínre kerülő korábbi doppingesetek. Ezúttal Jörg Jaksche „borított”, de a korábbi beismerésekkel ellentétben ő azt állítja, csapatainál tudtak a doppingolásról. Tette mindezt azután, hogy a Német Kerékpáros-szövetség nem engedte őt indulni hazája nemzeti bajnokságán. És azután, hogy korábban tagadta, hogy tiltott szereket használt volna.

Mostanra azonban kész bárhol és bármikor tanúskodni.

Különös pálfordulás…

Annak tükrében pláne, hogy Jaksche egyike volt annak a tizenhárom kerekesnek, akit tavaly eltiltottak a Tour-indulástól, mert belekeveredett a Fuentes-ügybe. Jaksche akkori magyarázata így hangzott: „Igen, kapcsolatban álltam Fuentesszel, de csak azért, mert az édesapám gyógyította beteg gyermekét.”

Jaksche állítása szerint 1997ben kezdett el doppingolni, ekkor a Polti csapatát erősítette. EPO-t ugyanebben az évben, a Svájci körverseny előtt használt először.

„Megijedtem. Féltem, hogy a szívem nem ver tovább, és kiütéses is lettem – vallotta a kerekes. – Az istálló csapatfőnöke, Gianluigi Stanga még viccelődött is velem, hogy remélhetőleg nem az EPO-ra vagyok allergiás.” Jaksche még ebben az évben fel akart hagyni a tiltott szer használatával, de mivel csapata a következő évben duplájára emelte fizetését, és a Tour de France-on a legjobb húszban végzett, nem tette. 2001ben Jaksche az ONCE csapatához szerződött (két évet a Telekomnál versenyzett), ahol Manolo Sáiz volt a menedzser, aki később a Fuentes-ügy egyik kulcsfigurája lett. A doppingolást itt is folytatta, azzal a különbséggel, hogy sokszor azt sem tudta, mit adnak be neki… 2004-ben ismét csapatot váltott, a Team CSC-hez igazolt, ahol a vezetőt úgy hívták és hívják ma is, hogy Bjarne Riis.

„2004-ben, a Párizs–Nizza verseny után felhagytam az EPO-val – mondta el Jaksche –, mert az már túl kockázatos volt. kortizont azonban továbbra is használtunk.”

2005-ben – immáron a Liberty tagjaként – került kapcsolatba Fuentesszel: „Egy kávézóban találkoztunk. Részletesen elmagyarázta, hogy először le kell venni a véremet, azt kezelik, és utána fecskendezik vissza. Olyan ez, mint az olajcsere. Mindez nagyon megviselte a szervezetemet, éppen ezért csak a Svájci és a Francia körverseny előtt éltem vele.”

Természetesen a nyilatkozatra reagáltak az érintettek is. Gianluigi Stanga, aki jelenleg a Milram alkalmazásában áll, felszólította Jakschét, hogy magyarázza meg és bizonyítsa vádjait. „Az a sok száz versenyző, aki ismer engem, tudja, hogy sohasem szoktam orvosi kérdésekbe beleszólni – mondta el Stanga. – Jakschének

nincs veszítenivalója, nekem viszont van. Kénytelen vagyok védekezni, amikor nem követtem el semmit.”

Megszólalt a Team CSC is az ügyben: „Csapatunk orvosi személyzete mindig is professzionális módon dolgozott. Betegség vagy sérülés esetén mindig a Nemzetközi Kerékpáros-szövetség szabályainak megfelelően kezeltük versenyzőinket.”