Roppant nehéz döntés előtt a szakember

Volt már erre példa korábban is. Nem sokszor, de előfordult, hogy egy klub fizetett az új edzőért egy másik egyesületnek. Ha Csank Jánost akarja a Ferencváros, megkezdődhetnek a tárgyalások az FTC és a DVTK között. Még tippelni sem könnyű, hogy vajon a népszerű miskolci alakulat vezetői mennyi pénzt kérnének a szakemberért. S persze az sem biztos, hogy a Fradival korábban bajnoki címet nyerő Csank János hajlandó-e váltani, teljesen új életet kezdeni...

Tárgyalt a Ferencváros vezetőivel? – kérdeztük Csank Jánostól.

Nem nevezném azt tárgyalásnak. Berki Krisztián, aki korábban játékosom is volt, néhány napja felhívott, azt mondta, az én nevem is felvetődött az edzőjelöltek között. Megkérdezte, lenne-e kedvem Budapestre költözni, ha a dolgok komolyra fordulnak.

Mit válaszolt?

Azt mondtam, várjuk meg, amíg a dolgok komolyra fordulnak.

Előbb-utóbb konkrét választ várnak öntől. Ha most kellene döntenie, mit mondana?

Rengeteg érv szól a váltás mellett, és legalább annyi ellene. Nem tagadom, a Fradi ajánlata több mint csábító, magyar edzőnek ezen igenis el kell gondolkodnia. Magam is így vagyok vele, sikeres időszakot töltöttem az Üllői úton, s nagy kihívásnak tartanám, ha újra a Ferencvárost irányíthatnám. Mielőtt megkérdezné, még a másodosztályban is. Korábban az NB I B-s Videotont is elvállaltam, mert tudtam, hogy nagy csapat, hogy az NB Iben a helye, és sikerült is feljutnunk. Most valami hasonlóra készülnék, csak hát a helyzet nem ennyire egyszerű.

És akkor még finoman fogalmazott. Mit gondol, mennyit ér most Csank János?

Fogalmam sincs.

Mondjuk ötvenmilliót?

Ne vicceljen...

Szerénykedhet, mondhatja azt is, hogy öt- vagy tízmillió forint a lelépési díja, csakhogy egy magas afrikai csatárért, aki csinált néhány ügyes cselt, s lőtt egy-két gólt az NB I-ben, csaknem húsz milliót fizettek. Márpedig egy sikeres tréner többszörösét éri egy gólvágó centernek vagy egy kiválóan becsúszó hátvédnek.

Nem tudom, miként állapodna meg egymással a két klub. Mint ahogy magam sem tudom, menjek vagy maradjak. Itt, Diósgyőrben elkezdtük az alapozást, hetek óta megy a meló, dolgoznak rendesen a srácok, és szeretem annyira a szakmát, hogy úgy gondoljam: felelőtlenség lenne mindezt felrúgni. Ráadásul egyre inkább stabilizálódni látszik a klub helyzete.

Az új tulajdonos beszállása is segíthet.

Igen, magam is hallottam erről, de én igyekszem a szakmára koncentrálni. Nekem most az a fontos, hogy megint új csapatot építsek. Jön vagy nyolc afrikai próbajátékos, remélem, lesz közöttük egy-két ügyes gyerek. A következő idényre még szerény célokat tűztünk ki, a biztos bentmaradásért küzdünk, ám a vezetők szerint jövőre már senkit sem kell eladni a túlélésért, bátrabban kezdhetünk tervezni.

Ha nem megy a Fradiba…

Hát igen. Nem győzöm hangsúlyozni, milyen nehéz döntés ez. Egyelőre fogalmam sincs, hogy a Ferencváros anyagi helyzete mikor stabilizálódhat, nem tudom, mennyire vehetjük komolyan az angol befektetőt, s az sem tiszta előttem, milyen kerettel vágnánk neki a bajnokságnak. Meg aztán észak-magyarországi gyerek vagyok, Ózd, Eger, Miskolc, s persze a környező erdők az én igazi világom. Jól érzem itt magam. Ha mégis váltok, teljesen új életet kell kezdenem.

Sallói István ügyvezető azt nyilatkozta, elgondolkodnak az FTC ajánlatán.

Igen, nekem is ezt mondta. Ha a diósgyőri vezetők úgy érzik, megéri eladni engem, akkor nincs min gondolkodnom: azt teszem, ami a klub érdekeit szolgálja. Megyek a Fradiba. ½