Aki nem ismeri a félelmet

Rudolf Gergely szinte gyerekként, 14 évesen került ki a francia ASL Nancyhoz, s nyolc év után felnőtt férfiként tért haza Magyarországra. Ám nem nevelőegyesületéhez, Nyíregyházára, hanem a bajnok DVSC-TEVAhoz. A tehetséges utánpótlás-válogatottnak fényes karriert jósoltak, s hogy nem véletlenül, arról most már a hazai közönség is meggyőződhet. Rudolf Gergely ugyanis négy évre elkötelezte magát a Debrecenhez.

A Franciaországban töltött évek alatt csupa jó hír érkezett önről: gólkirály volt a Nancy ifjúsági csapatában, majd az élvonalba jutó együttes profi szerződést kínált. Úgy tűnt, szédületes karrier előtt áll, most mégis hazatért. Miért?

A világ legjobb utánpótlásközpontjában nevelkedhettem, és mindent megtanultam, ami a futballról elsajátítható – mondta Rudolf Gergely. – Óriási megtiszteltetésnek tartottam, hogy szerződést kínált a Nancy, s büszke vagyok rá, hogy tizennégy meccset játszhattam a francia élvonalban, illetve hogy tagja lehettem a tavaly Ligakupát nyerő együttesnek. A Ligakupa-győzelem az egyébként francia viszonylatban alacsony költségvetéssel működő Nancynál óriási bevételt jelentett. Tízmillió euró került a kasszába, s mert a televíziós jogdíjak terén is pozitív változások történtek, újabb hat-hét millióval több pénzből gazdálkodhatott a klub. Ekkor hatalmas beruházásokba kezdett, és érett külföldi labdarúgókat szerződtetett. Így mi, fiatalok hátrébb kerültünk a sorban, nem volt elég jól teljesíteni, különleges produkció kellett volna a csapatba kerüléshez. Az utóbbi időben azonban már alig-alig játszottam. Ahhoz pedig, hogy kiderüljön, mire vagyok képes, futballozni kell.

Több csapat csábította, köztük belga és magyar együttesek. Miért éppen a Debrecent választotta?

A bajnok olyan lehetőséget kínál, amelyet bűn lett volna visszautasítani. Szeretnék minél gyorsabban bekerülni a csapatba, hogy bizonyíthassam, nem csináltak velem rossz üzletet.

Gyerekként csöppent a profik világába, most férfiként tér vissza az ideálisnak jóindulattal sem mondható magyar futballba. Mire számít?

Elbeszélések alapján van némi sejtésem, mi zajlik a magyar futballban. De fiatalként s frissiben hazaérkezve nem szeretnék kritizálni, és főleg tanácsokat adni a hazai labdarúgás irányítóinak. Fejlődni akarok, és a bajnokcsapatban erre meg is lesz a lehetőségem. Négy évre írtam alá, ám a szerződés egyik pontja szerint lehet rövidebb vagy hosszabb is a debreceni tartózkodás.

Nancyban játszott befejező csatárt, és a két ék mögött is futballozott. Melyik az igazi posztja?

Minden játékos számára a gólöröm a legcsodálatosabb érzés, úgyhogy csatárként érzem igazán jól magam.

A DVSC-ben több, honi viszonylatban kiváló csatár játszik, például Ibrahim Sidibe. Tart-e a szenegáli légióstól mint konkurenstől?

Ibrahim Sidibétől nem félni, hanem tanulni kell. Azon leszek, hogy minél többet ellessek tőle.

Több menedzser megkörnyékezte, végül is kinek a közvetítésével került a Lokihoz?

A Nancyhoz közel élő Szatmári Sándor egyengeti az utamat, ő több fiatal labdarúgóval foglalkozik, ezért is talált rám. Nyolc év után térek haza, megtapasztaltam már, milyen külföldön élni és futballozni, viszont átéltem a mellőzöttség érzését is. A realitás azt mondatja, túl vagyok a tanuláson, az építkezési folyamaton, most a játék, a futball következik. Örülök, hogy erre a magyar bajnokcsapatnál lesz lehetőségem.