Megmutatnák, hogy van még magyar futball

Sokan hideglelést kapnak tőle, de ön szeretheti a „legeket”. Merthogy a keddi összecsapás – talán éppen fontosságát tekintve – kivételes mérkőzésnek ígérkezik az ön számára.Sokan hideglelést kapnak tőle, de ön szeretheti a „legeket”. Merthogy a keddi összecsapás – talán éppen fontosságát tekintve – kivételes mérkőzésnek ígérkezik az ön számára.

Pályafutásomat érintően nálam még abszolút működnek a „legek” – mondta Dzsudzsák Balázs. – Tulajdonképpen ez az első olyan nemzetközi kupaidényem a DVSC-vel, amikor nem csupán esetleges résztvevője, hanem tényleges alakítója lehetek az eseményeknek. Azaz ha minden úgy alakul, ahogy szeretném, ez a találkozó tényleg előkelő pozíciót foglal majd el a rangsorban.

Ha valóban lesz előzés, mi szorul hátrébb?

Nehéz összevetni azokat a dolgokat, amelyekre büszke vagyok, így ez esetben inkább holtversenyt hirdetnék a tavaszi szezonom, a Nemzeti Sport „Az év játékosa” elismerése, a válogatottbeli bemutatkozásom és a BL-párharc között.

Alig túl a húszon – kevesebbtől is – elszállhat a fiatalúr…

Ezért is vannak a barátok: tudom, hogy azonnal rám szólnának, ha kóros elváltozást tapasztalnának… Mindamellett tényleg problémás egy-két nap alatt feldolgozni mindazt, ami fél év alatt történik az emberrel. Hat hónapja álmodni sem mertem volna arról, ami mögöttem van – az előbb felsoroltam, mire gondolok.

Fokozzuk a nyomást: Peter Wettergren, az Elfsborg másodedzője a pénteki, Győr elleni bajnoki után beszámolójában egyedül önt nevesítette a DVSC-ből.

Egyszerre jelent megtiszteltetést és felelősséget a „kiemelés”. Nincs más választásom: maradandót kell alkotnom kedden.

Legalább nem kertel. Néhány napja úgy nyilatkozott, neki kell menni a svédeknek. Tartja?

Persze! Sok és nem feltétlenül egybevágó véleményt és tényt hallottunk az Elfsborgról: jók – nem jók. Vagy: így a műfű, úgy a műfű. Visszakérdezek: olyan helyzetben van a magyar labdarúgás, hogy megengedhetjük magunknak a puhatolózást, a mellébeszélést, a kérdőjeleket? Rá kell döbbentenünk a svédeket, hogy igenis van magyar futball. Remélem, sikerül megnyugtató előnyt kiharcolnunk.

Csapattársa, Dombi Tibor a minap előzetesen aláírta volna a DVSC 1-0-s győzelmét. Társulna mellé?

Ha kettő nullát mond, társultam volna. Viszont szerintem is perdöntő lehet, ha sikerül kapott gól nélkül megúszni a kilencven percet. Jelentős hendikepet jelentene egy svéd gól.

Lett volna valamilyen különleges – de már nem teljesíthető – óhaja a párharcot illetően?

Az idegenbeli kezdés. Az első meccs után már sokkal tisztább a kép, otthon, a saját közönséged előtt játszol, az első parti tapasztalataival felvértezve.

Önmagával szemben milyen elvárásokat támaszt a kedd esti mérkőzést illetően?

Támadásban lényegesen többet kell vállalnom, mint egy magyar bajnokin, be kell játszanom az egész középpályát – és nem csak az oldalvonal mentén.

Neuralgikus pontja a védekezés…

Miroslav Beránek belém ültette: előre muszáj, hátra kötelező játszanom. Ráadásul mindkét irányba hatékonyan.

Nyilván helyet foglal majd a lelátón néhány menedzser, akiket éppen kedd este győzhet meg véglegesen.

Ez foglalkoztat jelenleg a legkevésbé. Nincs lámpalázam, mint két éve, de azért kicsit megugrik a pulzusom, ha arra gondolok, hogy tömött lelátók előtt futballozhatunk majd.

A BL-selejtező további párosításai a 7. oldalon

DEBRECEN: A CSATÁRSOR MOST NEM HIBÁZHAT

Balogh János: nem aggodalmaskodó típus, a hangját is ritkán emeli fel. A vonalon az egyik legjobb hazai kapus.

Bernáth Csaba: tapasztalt védő, de a határozottság olykor így is hiányzik a játékából. A jobb szélen gyakran indul be mélységből, kérdés, az Elfsborg ellen is annyira szabadon teheti-e ezt, mint a magyar bajnokikon.

Komlósi Ádám: az egyik „legérdesebb” magyar hátvéd. Erejét, fejjátékát a saját és az ellenfél kapuja előtt is kamatoztathatja – előbbi lenne a fontosabb.

Mészáros Norbert: a DVSC leggyorsabb játékosa, a biztosító ember. Az Elfsborg csatárai nyilván nagyobb erőbedobásra késztetik majd, mint magyarországi kollégáik zöme, azaz a védő esetében is vízválasztó lesz a kedd este: a honi jó teljesítmény mire elég nemzetközi szinten?

Leandro: egy sorral feljebb a szélen, és irányítóként is bevethető. Labdabiztos, képzett játékos, a kevés cselezni is tudó honi futballista közé tartozik. Ezt az erényét kamatoztathatja támadásban.

Dombi Tibor: rutin, akarat, lelkesedés és (igaz, kissé megkopott) dinamika jellemzi – 33 évesen is. Sándor Tamás mögött ő a „kisfőnök” a pályán.

Dragan Vukmir: kapocs a védő- és a középpályássor között, szinte kizárólag védekező feladatot kap. Labdaszerzésben az élvonalban az egyik legjobb.

Sándor Tamás: sérülés miatt csonka tavaszt tud maga mögött a kezdőcsapat doyenje, nehéz meghatározni, milyen formában van. Tapasztalata, váratlan megoldásai aranyat érhetnek, az utóbbi időben visszavontabban játszik.

Dzsudzsák Balázs: bátran felvállalja az egy az egy elleni szituációkat, jobbal és ballal is hezitálás nélkül kapura lövi az elé kerülő labdát. A védekezésén akad javítanivaló.

Dorge Rostand Kouemaha: az NB I-ben lepattannak róla a bekkek, tekintélyes testi erejével felveszi a versenyt a svéd védőkkel. Lendületes, a labdát jól fedező, jól fejelő csatár.

Aco Sztojkov: gyors, lendületből jól cselező támadó, a tizenhatoson kívülről is bátran lő. Az eddigi mérkőzéseken nem találta tavaszi önmagát. Állandó tartózkodási helye a leshatár.

ELFSBORG: NAGYDARAB, MASSZÍV HÁTVÉDEK

Johan Wiland: a kétszeres válogatott kapus maga a megtestesült magabiztosság, nyugalom és jókedv. Mint a svéd kapusokat általában, a szélről belőtt labdák őt sem hozzák zavarba.

Martin Andersson: a nagydarab jobb oldali védő tíz éve szolgálja az Elfsborgot. Őserejét nem emészti fel a rombolás, ha teheti, fellép a támadásokhoz. Megfontolt, a földön egyszerűbb megverni, mint a levegőben.

Fredrik Björck: Jon Jönsson nyári toulouse-i szerződése után lett fix csapattag a masszív felépítésű, jól fejelő hátvéd. Ő az Elfsborg „dobóembere”, az oldalvonal mellől könnyedén hajítja be a labdát 25-30 méterre is.

Andreas Augustsson: ő sem alacsony (184 cm), csupa izom védő, a hátsó sor tengelyében elvileg ő a légtér ura, de Björckhöz hasonlóan statikus.

Johan Karlsson: szürke, de megbízható bekk, a legritkább esetben merészkedik előre.

Stefan Ishizaki: másfél éve szerződött Borasba a távol-keleti származású, tízszeres svéd válogatott jobb oldali középpályás. Gyors, kreatív, „bevállalós” futballista.

Anders Svensson: az Elfsborg „arca”. Átlagon felüli rúgótechnika jellemzi a védekező vagy támadó középpályást játszó, 78-szoros válogatott „mosolykirályt”.

Samuel Holmén: a svéd futball legnagyobb ígéreteként tartják számon, négyszeres válogatott. Benne ötvöződnek Stefan Ishizaki és Anders Svensson erényei.

Daniel Mobaeck: fürge, lendületes szélső. Stefan Ishizakival rendszeresen oldalt váltanak. Nehezen beskatulyázható típus, bajnokikon olykor jobbhátvédként vetik be.

Mathias Svensson: a csapat korelnöke és – egyik – kulcsfigurája. Fejjátékára támadásvariációk épülnek. Termetéhez képest mozgékony, a „frontvonalból” gyakran lép vissza labdáért.