A legenda búcsúja

Azt hiszem, nem csak engem lepett meg a döntésével.Azt hiszem, nem csak engem lepett meg a döntésével.

Én sem gondoltam volna, hogy eljön ez a pillanat, de olyan helyzetbe hoztak itt, Körmenden, amire nem számítottam. Így nem határozhattam másként.

Akkor is hihetetlenül hangzik, hogy elhagyja a várost, az MTE-t, hiszen az önt mesés ajánlatokkal bombázó rivális együttesek vezetői hosszú évek óta hajtogatják: „mozdíthatatlan, összenőtt Körmenddel”.

Eddig bármilyen nehéz helyzetbe került a klub, összefogással mindig kikecmeregtünk a bajból. Jó példa erre az 1999-es esztendő, amikor Bebes Istvántól Fodor Sándor vette át a klub vezetését. Akkor hasonlóan rossz helyzetben voltunk, mint a most mögöttünk hagyott szezonban. Mintegy hatvanmilliós volt az adósságunk, ennek több mint a felét az APEH-tartozás tette ki. A szurkolók tüntettek a csapat mellett, én visszaadtam a Pro Urbe-díjamat. Aztán a Marc és az önkormányzat segítségével el tudtunk indulni a bajnokságban, sőt mindössze egy légióssal a negyedik helyen végeztünk. Igaz, az adósság maradékát azóta is toltuk magunk előtt. Most is hasonló összefogásra lett volna szükség.

Csakhogy a körmendi kosárlabdában ön nélkül nehezen képzelhető el az összefogás.

A jelenlegi helyzetben inkább széthúzásról beszélhetünk.

Ennek milyen jelei voltak?

Már tavaly év végén, illetve 2007 elején látszott, hogy bizonyos támogatások nem folytak be, így problémák voltak a fizetésekkel. Mindenki azt várta, hogy a névadó szponzor lesz a főtulajdonos, s megoldódnak a gondok. Ez a megállapodás azonban különböző okok miatt nem jött létre – ha sikerül, most sokkal vidámabb dolgokról beszélgetnénk. Ezután Bebes István polgármester úr (az 1987-es bajnokcsapat játékosa, majd a klub elnöke – a szerk.) elindított egy rehabilitációs programot, kapcsolati tőkéje révén rendezett néhány havi elmaradt fizetést. Eközben régi tulajdonosok lemondtak tagi kölcsönükről, mintegy huszonnyolcmillió forintról, s jelképes áron, egy forintért átadták a jogokat, hogy a reménybeli új tulajdonosok minél előbb beszállhassanak.

Érkeztek új befektetők?

Információim szerint jelenleg még nincs új tulajdonos

Időközben mi történt a csapat körül?

– Az együttes szakmai jövőjéttervező team, Zsebe Ferenc és Bebes István elkezdett tárgyalni a játékosokkal, akik közül többen jelezték maradási szándékukat. Az eredeti terv szerint Zsebe marketing-ügyvezető lett volna, és Sabáli Balázs maradt volna a vezetőedző. Balázs azonban Paksra szerződött, így borult a tervezett felállás, így határozták el, hogy Zsebe Feri lesz a vezetőedző.

Ön mint szakmai igazgató nem volt benne a gárda jövőjét tervező teamben?

Nem voltak kíváncsiak a véleményemre, pedig július utolsó napjáig én voltam a szakmai igazgató. Volt játékosértekezlet, rendkívüli taggyűlés, szurkolói ankét, de ezekre sem hívtak meg.

Pedig két régi harcostársáról van szó, hiszen Bebes István és Zsebe Ferenc is tagja volt a húsz évvel ezelőtti bajnokcsapatnak, a pályán és a pályán kívül is együtt harcoltak a körmendi kosárlabda sikeréért.

Majd két hónapig egyikük sem hívott fel. Pletykákból értesültem a történésekről, s a klub honlapjának vendégkönyvében jelentek meg provokatív hozzászólások, természetesen álnév mögé rejtőzve. Egy „Barkley” néven regisztrált hozzászóló például különösen jól értesültnek tűnt, hiszen a következőt írta: „megszüntetjük a pénznyelő szakmai igazgatói posztot”. Persze a „névtelen hősnek” voltak nyomdafestéket nem tűrő beírásai is. Tudom, hogy Magyarországon nagy hagyományai vannak az arc nélküli mocskolódásnak, de ezzel a „Barkleyval” szívesen leülnék diskurálni egy üveg bor mellett. Persze ha van vér a pucájában szemtől szemben beszélgetni velem.

Azóta sem beszélt Bebessel és Zsebével?

A polgármesterrel végül július elején sikerült leülni, Zsebe Feri csak július 30-án, majd három hónap után hívott fel. Végre megtudtam, nem akarják, hogy a felnőttcsapat mellett ténykedjek, az utánpótlás-egyesületnél tervezik a foglalkoztatásomat. Azt mondták, ha én lettem volna az edző, két játékos eligazol, s a kosarasok hetven százaléka nem akarja, hogy a csapat mellett legyek. Számomra ezután egyértelmű volt, hogy félre akarnak állítani. Nem is ezzel van a probléma. Csakhogy ezt két hónapig senki sem közölte velem. Mondhatták volna, hogy öreg, unjuk a stílusodat, nincs rád pénz, de hogy nem volt kommunikáció, ez számomra elfogadhatatlan. Ha Zsebe elmondja, hogy ebben a helyzetben nélkülem akar dolgozni, s a játékosok is ezt akarják, én tiszteletben tartottam volna. Kerestem volna megoldást a jövőmet illetően. Azt viszont máig sem tudom, hogy mi a gond velem. A junior A-csapat harmadik lett a bajnokságban, Kinter György Zaragozába szerződött, Máté Balázst az Alavéstől keresik, Tóth Gergő pedig három figyelemre méltó külföldi ajánlatot kapott. Egyébként július 27-én érdekes fordulatot vett az ügy, Bebes István felajánlotta, hogy mégis legyek szakmai igazgató. Ebben a szituációban ez már mókás volt.

Akkor már eldöntötte, hogy Budaörsön folytatja?

Így van, akkor már megszületett bennem a döntés.

Pedig keresték az élvonalból is.

A kaposvári ügyvezető, Kovács László remek ajánlatot tett. Szimpatikus a város, a csapat, csak köszönettel tartozom nekik, hogy bíztak bennem. Családi okok miatt Budaörsöt választottam. Másfajta kihívás, itt új bázist kell felépíteni, hogy Pestről és az ország más helyeiről összegyűjthessük a tehetségeket.

Ott lesz Körmenden a bajnoki rajton?

Ugyanúgy szorítok a csapatomnak, mint eddig, hiszen negyven éve ez az életem. Biztos furcsa lesz, hogy hivatalosan nincs közöm a körmendi klubhoz, de majd egy-két meccs alatt megszokom.

Nem féltem a fiúkat, együtt maradt hat összeszokott játékos, ha ehhez hozzáteszünk, bocsánat hozzátesznek egy-két hasznos légióst, nem lehet gond, be lehet kerülni a rájátszásba.

A városban mit szóltak a távozásához?

– Sokan nem értik ezt aszituációt, nem értik, miért nem lehetett nyíltan megbeszélni a dolgokat, amikor évtizedeken keresztül egy hajóban eveztünk...

Lehet még visszaút?

Majd az idő eldönti.