Olvasom a Hungaroringről érkező napi tudósításokat, és szinte érzem, amint a feszültség vibrál a boxutcában.
A Ferrari és a McLaren háborúban áll egymással, elsősorban a világbajnoki címért, de a kémügy is borzolja a kedélyeket.
A McLaren meg nem engedett eszközökhöz nyúlt, a briteket rajta is kapták, az olaszok pedig ki akarják csikarni az egyébként jogosnak tűnő büntetést. Ám nem elég a két istálló közötti viszály, a pilóták is oda-odamondogatnak egymásnak.
Fernando Alonso és Felipe Massa egymáson köszörüli a nyelvét az ominózus előzés óta, pedig egyszer már kibékültek, de mégis... Némelyik istállónál a csapaton belül sem nevezhető békésnek a hangulat.
A McLarennél a címvédő Alonso és az ifjú üstökös, Lewis Hamilton gyűri egymást a pályán és azon kívül is.
A lengyel Robert Kubica és a német Nick Heidfeld a BMW-nél egy csepp finomabb motorolajban is meg tudná fojtani egymást. De Massa és Kimi Räikkönen kapcsolata sem nevezhető felhőtlennek.
A nézeteltérések gyökere abból ered – még ha a felszínen másról is van szó –, hogy melyikük kap több támogatást a főnökségtől.
Pontosabban, kit illet az első számú pilóta titulus. Mert a csapatvezetők hiába bizonygatják, ritkán fordul elő, hogy műszaki szempontból egyszerre két tökéletesen felkészített autó várja a pilótákat. Az egyik mindig jobb. De vajon melyik?
A vita egyáltalán nem akadémikus, s noha a hangvétel és az intonáció mértéktartó – ezt mintegy ellenpontozva került nyilvánosságra Alonso és Massa múltkori zaftos eszmecseréjének rádiófelvétele –, a tét óriási. Sok-sok millió euró sorsa dől el a pályán.
A pilóták életében néhány tíz-, az istállók esetében néhány százmillióról van szó. Nem csoda, hogy a levegőben ott vibrál a feszültség.
Az idegvégződések maximális érzékenységi fokozatban fogadják az ingereket, és már a legkisebb impulzusra is váratlan intenzitású reakció a válasz.
A Formula–1 világában pedig teljesen feleslegesek a szópárbajok. Már az is kiüti a biztosítékot, hogy a pilóták 300 kilométer per órás sebességgel száguldoznak az aszfaltcsíkon...