Balajcza Szabolcsot, az Újpest labdarúgóját ezer szál köti Kaposvárhoz. A városban született, ott kedvelte meg a futballt, éveken át a Kaposvári Rákóczi legjobbja volt. Aztán a Megyeri útra csábították, második szezonját kezdi a lilák kapusaként. Noha nem először véd egykori csapata ellen, Balajcza Szabolcs mégis különös izgalommal készül minden egyes találkozóra.
„Büszke vagyok arra, hogy Kaposvárott születtem, és persze arra is, hogy a Rákóczi saját nevelésű labdarúgójának mondhatom magam – kezdte Balajcza Szabolcs. – Habár Újpesten védek, a Rákóczi közel áll szívemhez, s nem tagadom, egyik leglelkesebb szurkolója vagyok a csapatnak. Ha tehetem, és ha nem ütközik a két együttes mérkőzésének időpontja, akkor ott vagyok Kaposváron a lelátón, szorítok Oláh Lórántéknak. Természetesen hétfőn minden más lesz. Az érzelmek nem számítanak, csakis a győzelem.”
Balajcza Szabolcs tehát jól ismeri a kaposvári együttest, és tudja, a csapat ereje az összeszokottság, a rendkívüli fegyelem, amellyel Prukner László játékosai futballoznak.
„Örülök, hogy a nyáron nem esett szét a Rákóczi – mondta az Újpest kapusa. – Együtt maradt a társaság, szinte családias a hangulat az öltözőben, és mert a játékosok képesek küzdeni egymásért, nem lesz könnyű futballozni ellenük. Nehéz mérkőzésre számítok a masszív Rákóczi ellen, különösen Oláh Lóránttól és Alex Alvestől tartok. Persze nemcsak a két csatár veszélyes, hanem a középpályás Dusan Vasziljevics és Szakály Péter is. Ám bárhogy is áll fel a Kaposvár, nekünk győznünk kell hazai pályán.”
Balajcza Szabolcs szerint az Újpest jól játszott a Zalaegerszeg és az MTK ellen is, ám a két mecscsen csupán két pontot szerzett, s bár büszke arra, hogy csak három gólt kapott, sokkal elégedettebb lenne, ha a kilencedik helynél előrébb állna a csapat.
Visszatérve az újpesti kapus esetében nyilvánvalóan tetten érhető kaposvári szimpátiára: Balajcza Szabolcs nem tartja ellentmondásnak, hogy tavaly a lilákhoz szerződött.
„Jól éreztem magam a Rákóczi játékosaként, de fejlődni akartam, előrébb lépni, így kapóra jött az újpesti ajánlat – magyarázta a kapus. – Nem bántam meg, annak ellenére sem, hogy mint mondtam, szorítok a Kaposvárért. Nagy kihívás számomra az Újpest kapujában állni, és érzem, hogy a Megyeri úton töltött idő alatt sokat fejlődtem.”
Nos, valóban előrébb lépett Balajcza Szabolcs, hiszen ma már nemcsak az Újpest erőssége, hanem – ha Kovács Zoltán nem kerül a kezdőcsapatba –, akkor az együttes csapatkapitánya is.
Ez a rang pedig kötelez. A kapus esetében a legnagyobb bravúrok bemutatására.