A szurkolók azt kérdez ték az elképzelés nélküli játék láttán: „Urbányi, mit csináltok egész héten?!” Szóval mit csinálnak?A szurkolók azt kérdez ték az elképzelés nélküli játék láttán: „Urbányi, mit csináltok egész héten?!” Szóval mit csinálnak?
A kérdés jogos, az ő helyükben én is feltettem volna – felelte az Újpest vezetőedzője. – A játékosok ugyanis nem azt tették, amit megbeszéltünk, pedig alaposan felkészültünk a Kaposvárból. Tudtuk, hogyan verhetjük meg, elemeztük a játékát, megbeszéltük, mit kell tennünk, ha támadunk, hol kell labdát szereznünk, és az edzésre kilátogató szurkolók is tanúsíthatják, hogy szombaton ezeket a variációkat gyakoroltuk.
Így viszont önmagának is fel kell tennie a kérdést: miért nem csinálják azt a játékosok, amit mond nekik? Nem érzi úgy, hogy ezzel csorbul a tekintélye?
Valóban kudarc számomra, és frusztrál is. Elmondtam a játékosoknak is, ha az ellenfél túljár az eszünkön, az az én hibám, mert rosszul mértem fel – ám a Kaposvár pontosan azt a futballt nyújtotta, amelyre felkészítettem a csapatot. Persze nem az én presztízsem a fontos, hanem a közös felelősség. A pályán feladatokat kell fegyelmezetten megoldani, ez a világon mindenütt így van, ezt tette például a svéd Elfsborg a Debrecen ellen. Tisztázni kell a szerepköröket, és tudomásul kell venni, hogy a mai Újpestben nincsenek sztárok, akikhez igazodik a csapat.
Ugyanakkor magyar szinten kimondottan jó az Újpest játékoskerete. Miért csak halvány teljesítményre voltak képesek ezek a játékosok?
Azért, mert még a munka elején tartunk. A miénk még törékeny csapat, egy-egy lényeges momentum képes szárnyakat adni neki, ám túlságosan meg is zavarhatja. Most ilyen volt a kihagyott tizenegyes és az a pillanat, amikor a második félidő elején irányítottuk a játékot, ám Kovács Zoltánt ok nélkül lesen állította meg a partjelző, aki a reklamálásomra azt felelte: ha mégsem volt les, küld nekem egy üveg pezsgőt. Ha mi vezetünk, biztosan más az eredmény, és a szurkolók is másként ítélik meg a csapatot.
Ettől jobb lett volna a rendkívül gyenge játék?
Szó sincs róla! Éppen ezért most még precízebben megszabom a feladatokat a különböző pontokra, visszatérünk az alapokhoz. Mindenkinek tudnia kell, mi a dolga a különböző taktikai variációkban, és azokat maradéktalan fegyelmezettséggel meg is kell tennie, mert fegyelem és alázat nélkül a legjobb taktikai elképzelés sem működik.
Ezek szerint bízik benne, hogy ezentúl a játékosok végrehajták, amit kér.
Természetesen. A saját bőrükön érzik, hogy nincs más lehetőség. Amikor például visszanéztük a meccset, ők is látták, hogy minden esetben kézenfekvő volt a megoldás, amelyet korábban megbeszéltünk. Egy biztos, nem a képességekkel van a baj. Sajnos az összeszokottság hiánya miatt kommunikációs zavarok is keletkeztek a pályán, amit meg kell szüntetni.
Hogyan reagált, amikor azt hallotta a szurkolóktól, hogy „Urbányi, takarodj!”?
Lényegében sehogyan. Pontosan tudom, hogy ez nem teljesen a személyemnek szólt, ez az elégedetlenség megnyilvánulásának egyik formája. Az elégedetlenséget megértem, ugyanakkor nem örülök, hogy olyan kultúrában élünk, amelyben a kifejezése ilyen formában történik meg. A játékosokkal együtt közös a felelősségünk, hogy olyan eladható produkciót nyújtson a csapat, amely nem ezt váltja ki a szurkolókból. A máshonnan érkező labdarúgóknak pedig muszáj ráérezniük, mit jelent újpesti labdarúgóként pályára lépniük. Itt sok ezer szurkolónak kell örömet szerezni, és mint mondtam, ez a felelősség fegyelmet és alázatot követel.