Nincs baj az erőnléttel

Ivancsics Gellért egy jól irányzott pofon nyomán indult el Sopronból Kispest felé. 2006 novemberében egy Pécs–Sopron bajnoki szünetében edzője, Selymes Tibor megpofozta, s bár a tréner szerint „biztató tasliról” volt szó, a tehetséges fedezet elköszönt a csapattól, és a Bozsik-stadionba került. Így részese volt a Magyar Kupa győzelemnek (sőt a fináléban ragyogó gólt szerzett), és sokan dicsérték a Hamburg elleni UEFA-kupa-mérkőzésen mutatott teljesítményéért. Utólag látható: az a nyakleves talán nem is jött rosszul, legalábbis a kupagyőzelem vagy a csütörtöki meccs élményétől megfoszthatta volna a 20 éves futballistát.

„Ez így van, ha nincs a pofon, szinte bizonyos, hogy még most is a Sopron játékosa vagyok – mondta Ivancsics Gellért. – Ha így nézzük a történteket, és a Hamburg elleni találkozóra gondolok, azt mondhatom, igen, jót tett nekem, hogy így alakult a sorsom. Azt viszont a mai napig sajnálom, hogy így kellett eljönnöm attól a klubtól, amelyben szerettem futballozni.”

Nincs egy esztendeje, hogy a játékos a fővárosba költözött, és maga sem tagadja: akkor még nem is sejtette, hogy leendő egyesülete ilyen eredményes lesz.

„Reméltem, hogy jó csapatba kerülök, és tényleg nagyon öszszeálltunk a tavaszi idényre – emlékezett a középpályás. – Jól igazoltunk, a kezdeti sikerek meghozták az önbizalmunkat, és csak a tavaszi eredmények alapján ezüstérmesek lettünk volna, nem mellékesen sikerült elhódítanunk a Magyar Kupát. Miután a nyáron újabb jó labdarúgók érkeztek, már kellő alappal bizakodtunk abban, hogy a dobogó közelében végezhetünk.”

A Honvéd remekül startolt: négy mérkőzés, négy győzelem, három (a REAC, a Sopron és a Paks ellen) idegenben, míg a Bozsik-stadionból a Fehérvár távozott pont nélkül.

„Mi vagyunk az esélyesek, de ezt be is kell bizonyítanunk – vélekedett Ivancsics Gellért. – Tudjuk, az Újpest mindenképpen javítani akar, de azt gondolom, a mai Honvéd hazai pályán minden csapat ellen esélyes a győzelemre. A Hamburg elleni játék hitet adhat a folytatásra, és úgy érzem, a csütörtöki összecsapás fáradtsága elmúlik vasárnapra, és kellően frissek leszünk.”