Muzsikált a hobbizenész

Szó, mi szó, nem fukarkodik az ironikus megjegyzésekkel a Daily Mail című angol lap, amikor a szerda esti Anglia–Németország (1–2) barátságos mérkőzés tapasztalatait ecseteli a találkozó másnapján. Egyrészt – a többi sajtótermék írásaival összhangban – „elbúcsúztatja” az angol nemzeti együttestől a Tottenham kapusát, Paul Robinsont, aki a németek egyenlítő találata előtt Philipp Lahm beadását követően odaszerencsétlenkedte a kaputól három méterre álldogáló Kevin Kuranyi elé a labdát – a csatár a hálóba gurított. Másrészt, a lap felteszi a véletlenül sem költőinek szánt kérdést: nem kellene végre már egy kevésbé neves (ne adj isten, verhető) ellenfelet hívni az új Wembley Stadionba?

Csak emlékeztetőül: Anglia nemzeti együttese az első nagyválogatott mérkőzését az idén június elsején a később Copa América-győztes Brazília ellen játszotta az impozáns londoni arénában, és az 1–1-es végeredmény után abban bíztak a szurkolók, hogy lesz ez még jobb is. Nos, nem lett, sőt… (Eredetileg tavaly májusban avatták volna fel az új arénát angol–magyar meccsel, de nem fejeződött be idejében az építkezés, így Manchesterben fogadtakm és vertek meg 3–1-re bennünket az angolok.)

A németországi sajtó persze nagyra értékeli „fiai” diadalát, főleg annak tükrében, hogy a sérülésektől sújtott együttesnek felforgatott összetételben kellett játszania (habár az angolok sem tudtak legjobbjaikkal kiállni).

Így léphetett pályára első válogatottbeli mérkőzésén a Schalke 23 éves védője, Christan Pander – aki a találkozó során előbb a poklok poklát járta meg, végül aztán a mennyekben kötött ki. A védelem bal oldalán indiszponáltan kezdő labdarúgót a felfutó 19 éves tehetség, Micah Richards, majd David Beckham is többször megforgatta, a hazai gól előtti szituációnál pedig kis híján saját lábában hasalt el. Ám ahogy az életben egy keresztszalag-szakadás és két térdoperáció után, az összecsapáson is képes volt felállni a padlóról, és 12.5 millió tévénéző szeme láttára lőtt ballal 22 méterről óriási gólt az angolok kapujába.

„Megkaptam a labdát, és azt gondoltam, megpróbálok egy jó nagyot belerúgni” – egyszerűsítette le a helyzetet a győztes találatára visszaemlékező játékos, aki persze azonnal belopta magát a szurkolók szívébe. A fiatal kamaszlányok máris sikítani kezdenek, ha megpillantják a fotóját, elolvadnak a gyönyörtől tetoválásai láttán, és tapsolnak örömükben, amint felcsendülnek a hobbizenész hip-hop számai.

Ami a futballját illeti: edzői szerint bal lába felér egy ágyúval, és a válogatott csapatfőnöke, Joachim Löw sem fogta vissza magát a debütáló Christan Pander dicséretekor: „Példaértékű, hogy hibája után azonnal javítani akart. Gyorsan összeszedte magát, és nem csupán remek gólja miatt mondom, hogy nagyszerűen játszott.”

Ez aztán az igazi titkos fegyver…