Szerdán fordult elő tizenötödik alkalommal, hogy a magyar futballválogatott a világbajnoki cím aktuális védőjével került szembe, és ez volt a harmadik eset, hogy sikerült győznie. Akadtak korábban olyan bravúros döntetlenek, mint például a minden idők legjobb csapatának tartott, 1970-es világbajnok brazilokkal vívott 0–0 Rióban, de a címvédő legyőzése korábban csak kétszer adatott meg magyar válogatott futballistáknak. Mindkét mérkőzést a futballtörténet legnagyobb mecscsei között tartják számon, s mindkét esetben a világbajnokságon vertük meg az előző torna győztesét: 1954-ben Uruguayt egy hosszabbításos, hallatlanul izgalmas csatában. A rendes játékidő döntetlenje (2:2) után az uruguayiak rúgtak egy kapufát, majd a torna gólkirálya, Kocsis Sándor fejelt két gólt, így kapott ki a címvédő, s jutott a magyar csapat végül döntőbe. Tizenkét esztendő múlva a brazilok már kétszeres világbajnokként érkeztek Angliába, nyolc éve nem tudta őket senki letaszítani a trónról. A világbajnoki csoportmeccsen azonban – ki ne tudná? – Liverpoolban Bene Ferenc, Farkas János és Mészöly Kálmán góljával, valamint Albert Flórián remeklésével 3:1-re győzött Baróti Lajos válogatottja. Az olaszok elleni diadal volt a harmadik világbajnokverés – ráadásul Itáliát ezt megelőzően legutóbb 1965ben győztük le.