A brazil szultán

Alig telt el két hónap azóta, hogy Roberto Carlos elkötelezte magát a Fenerbahcéhoz, Törökországban máris ötvenezret adtak el a brazil védő hármas számú dresszéből. Ez – ha a helyi, átlagosan negyveneurós mezárakat veszszük alapul – egyszerűm a t e matikai számítások alapján kétmillió eurós (több mint félmilliárd forintos) bevételt hozott az együttesnek. A fentiek tükrében talán magától értetődő, az ötvenegyezer néző befogadására alkalmas Sükrü Saracoglu Stadionban az új csillag érkezése óta nemigen találni szabad helyet a meccsek idején.

Az idén százéves isztambuli klub számára tehát ragyogó üzleti fogásnak bizonyult a korábban tizenegy évig a Real Madridot erősítő futballista megszerzése.

Még úgy is, hogy a kasszába befolyó hihetetlen összegek mellett a Roberto Carlos miatt keletkezett extra kiadások sem elhanyagolhatóak. Hogy mást ne említsünk, az egyesület költségvetésében valószínűleg nem kis tételt jelent az a néhány millió euró, amelyből a játékos fogadására szánt „csekélyke” ajándékokat vásárolták meg: a klubvezetők a június elején szerződtetett, apró termetű brazilt a júniusban (!) piacra bocsátott Audi A5 luxusautóval lepték meg, mellé pedig kapott egy aranyból készült, a gárda százéves fennállása alkalmából tervezett egyedi mobiltelefont valamint egy multifunkcionális Fenerbahce-kártyát is.

Hivatalos adat ugyan nincs a játékos fizetésével kapcsolatban, ám becslések szerint a szezon során négymillió eurós – a prémiumokkal együtt maximum ötmillió eurós – (egy, illetve 1.25 milliárd forint) öszszeg is ütheti a védő markát. És mert valahol lakni is kell, az egyesület gyönyörű villát is biztosít számára Kadiköyben, a török főváros elitnegyedében.

Az Isztambul ázsiai partján fekvő városrész igazi kulturális és szórakozóközpontnak számít, a tengerparti bárokból csodálatos kilátás nyílik a belvárosra, a forgalmasabb helyektől távolabb eső, nyugodtabb utcácskákban pedig a tehetősebbek drága lakóépületei sorakoznak – itt található a Roberto Carlosrezidencia is. A helyszín kiválasztása természetesen nem volt véletlen: Kadiköy egyik nevezetessége a Fenerbahce kerületben található stadionja és edzőközpontja.

Itt került sor több mint két hónappal ezelőtt arra a fényes pompával körített, igazi keleties ünnepségre is, amely során a játékos aláírta szerződését. A közvetlen, vidám természetéről ismert futballista kézmozdulatát több ezer szurkoló leste az arénában, a drukkereknek azonban kitalált egy külön műsorszámot is a vicces kedvében lévő brazil, aki törökül kiabálta a mikrofonba: „A Fenerbahce a legnagyobb! A Fenerbahce a bajnok!” A júniusi esemény fontosságát jelzi, hogy a ceremónián az egyesület teljes vezetősége részt vett, ami a Fener esetében egy elnököt, egy általános főtitkárt, három alelnököt, három sportigazgatót és egy menedzsert jelent.

Noha az elmúlt év(ek)ben gyakran kritizálták Roberto Carlost, mondván, a futballista túljutott pályafutása delelőjén, egyre többet hibázik, egyre fáradékonyabb, Isztambulban kiderült, a harmincas évei közepén járó labdarúgót korai volt még teljesen leírni. Az elmúlt hetekben a védő a Besiktas ellen török Szuperkupagyőzelemhez, az Anderlecht ellen pedig Bajnokok Ligájafőtáblára kerüléshez segítette csapatát. Legnagyobb tetteként azonban az augusztus 25én, a Sivasspor elleni bajnokin szerzett gólját emlegetik, és nem csupán azért, mert az a győzelmet jelentette a Fenerbahcének, hanem mert a 168 centiméter magas bekk fejjel vette be az ellenfél kapuját.

„Sohasem felejtem el ezt a napot – mondta Roberto Carlos az együttese színeiben szerzett első találata után. – Ez volt pályafutásom harmadik fejes gólja, nem is emlékszem, mikor fordult elő utoljára, hogy így juttattam a hálóba a labdát.”