Le kell győzni a kínokat

Tizenhét évesen, 1993-ban debütált a Ferencvárosban, majd Zürichben ő szerezte a klub első gólját a Bajnokok Ligája csoportkörében (akkor még a legjobb 16 között!), bajnok volt, kupagyőztes – kiemelkedő technikai tudása, cselei és gólerőssége révén minden fradista imádta.

Most viszszatérhet több mint tíz év elteltével, és egy súlyos sérüléssel a háta mögött: akárcsak Gyepes Gábor, ő is az Üllői úton edz.

Nosztalgikus alkat?

Nem volt semmi különleges érzés bennem, amikor beléptem az öltözőbe – mondta Lisztes Krisztián. – Aztérzem, hogy otthon vagyok, mindenki barátságosan fogadott a klubházban, és ez fontos nekem. Persze ha úgy adódik, hogy pályára léphetek a Fradi mezében a zsúfolásig telt Üllői úti stadionban, biztos előjönnek a régi emlékek.

Melyek a legemlékezetesebb mérkőzései zöld-fehérben?

Hú, szerencsére van néhány! Melyiket válasszam? Nehéz helyzetbe hoz, hiszen végig eredményes és élményekkel teli időszak volt ez az életemben. Amikor felkerültem Nyilasi Tibor csapatába, még Détári Lajos volt a karmester, aztán az első, Debrecennek lőtt gólom után rögtön kiállítottak, az öltözőben izgultam, hogy a srácok megőrizzék az egy nullát… Jó három év alatt kétszer bajnoki címet, kétszer kupát nyertünk, részt vettünk a Bajnokok Ligájában, imádták a csapatot a szurkolók, öröm volt idejönni mindennap. Jó szívvel emlékszem a CSZKA Moszkva ellen tizenegyesekkel megnyert találkozóra, a Newcastle United legyőzésére…

Az ön két góljával.

Nem feltétlenül azért, de persze az is kellemes emlék. Ezeket a meccseket napokon, heteken át várták az emberek, azonnal elfogytak a jegyek, az egész stadion teli torokból üvöltve biztatott minket, már melegíteni indulni is torokszorító érzés volt.

A drukkereket most az érdekli, mi lesz a közeljövőben.

Legutóbb a splitiek arra kértek, ne kötelezzem el magam sehova, hiszen edzőt cserélnek, és bíznak bennem, azóta nem hívtak, és én lezártam a Hajduk-sztorit magamban. Be kell látnom: ilyen kihagyás után már aligha számíthatok olyan ajánlatokra, mint a sérülésem előtt, így már nem vonz a külföld. Azt hiszem, én már végleg itthon maradok. Nekem fontosak az érzelmek, és nagyon erősen kötődöm a Ferencvároshoz, ebben a klubban futballozni még nagy motivációt jelentene számomra, és nem tagadom, megérintett, micsoda örömmel fogadták Vincze Ottót – talán engem is szeretnének…

A legfontosabb, hogy ezek szerint jó a lába…

Sajnos még nincs olyan állapotban, mint szeretném, de hamarosan panaszmentes leszek, erre nagyon jó esély van.

Gondolom, a szurkolók nem bánnák, ha újra Fradimezben játszana. Érez ebből valamit?

Akik megállítanak, legtöbbször azt mondják, örülnének nekem, de nem mindenki érez így.

Ezt hogy érti?

A minap egy étteremben a pincér megkérdezte: újra a Fradiban játszom majd? Erre az mondtam: van rá esély. A fenébe! – csattant fel, és mivel szokatlan volt a reakció, megkérdeztem: Ne haragudjon, miért zavarja ez? Mire a srác csak annyit mondott: Krisztián, én Újpest-szurkoló vagyok…