Lenyűgöző játékkal indult, nyögvenyelősen ért véget: amikor a második negyed elején már 16 ponttal vezettek a mieink, úgy tűnt, hátradőlhetünk, mert megvan a kötelező győzelem. Az ilyesfajta feladatok azonban mindig nehezek. Ez is azzá vált, mert miután az ellenfél 14 pontot dobott sorozatban, már képtelenek voltunk újra eltávolodni tőle. Hiába, a bolgárok is tudták, ha ki is kapnak, nem mindegy, mennyivel, hiszen ha folytatódik a körbeverés, az dönthet, ki kit milyen arányban vert meg. Ezért aztán minden egyes pontocskáért hatalmas volt a csata, de a magyarokat dicséri, hogy a kezdeti könnyedség után akkor is állták a sarat, amikor már szenvedve játszottak. Gyakorlatilag a bűn rossz, 18–17-es eredményt hozó második félidő egészében.
Ha meg akarjuk keresni a siker legfőbb letéteményeseit, a már több mint egy évtizede egymás minden gondolatát ismerő Béres Tímea, Iványi Dalma kettős kívánkozik az élre. Előbbi sok apró, de nagyon fontos duplával tört borsot a vetélytárs orra alá, utóbbi pedig a tőle megszokott fantasztikus lelkesedésével immár a harmincon túl is példát mutat bárkinek. Tucatnyi pontja, tíz gólpassza, hét lepattanója, valamint négy szerzett labdája pedig roppant hasznos produkcióról tanúskodik a játék minden mérhető elemében.
Érdekes dolog a statisztika: sok minden kiderül belőle, néha mégis tévútra viszi az embert. Ám most talán mégsem. Arról van szó, hogy a 12. percben már 28 dobott pontnál tartó válogatottunk végül csak 56-ig jutott, vagyis a második 28 ponthoz 28 percre volt szüksége. De magyarázzuk a számokat számokkal! A mezőnybeli dobóteljesítményünk ugyanis árulkodik az okról. Amíg az első 15 próbálkozásból tíz sikeresnek bizonyult, a következő 39-ből mindössze 11, ami 67 százalék kontra 28. Nagy különbség. Az első adat bőven átlag feletti, a második kritikán aluli. A hullámvölgy magyarázata tehát elöl keresendő: támadásban a jó kezdés után nagyon megremegtek a kezek. De legalább a védekezés stabil volt, amire lehet építeni.
Legközelebb szerdán, idegenben, Izraelben.