Vác, Szolnok, Orosháza: Má tyus János mindhárom együttes ellen gólt fejelt. A hatásfokról annyit, hogy a 34-szeres válogatott védő találatai Vácott győzelemhez, Orosházán döntetlenhez segítették a Ferencvárost, míg a Szolnoktól elszenvedett vereséget Mátyus János gólja sem akadályozhatta meg.
A találkozót felvezető írásunkban arra voltunk kíváncsiak, a fradisták mennyire ismerik az ellenfelet, tudják-e, kik ellen lépnek pályára hétről hétre. Mátyus Jánosnak pénteken még új volt Szeverényi Péter neve, aki szombaton a 89. percben egyenlített, két ponttal megrövidítve a 28-szoros magyar bajnokot.
„Higgye el, Csank János tökéletesen ismeri az ellenfeleinket – mondta Mátyus János. – Hihetetlen, mennyire képben van, szerintem név szerint megnevezi az összes játékost a Keleti csoportban, szóval nem az ellenfél feltérképezésén múlik az eredményességünk.”
Keretes összeállításunkban azt elemezzük, a három orosházi gólból mennyit kerülhetett volna el az FTC, ha labdarúgói pontosan ismerik a hazai együttes játékosainak erényeit.
„Semennyit – vágta rá határozottan a hátvéd (szerintünk egyet, de talán kettőt is elkerülhetett volna). – Sajnos elképesztő egyéni hibákat követtünk el, megajándékozva az orosházi együttest. Az ilyenfajta bakik a második ligában is megengedhetetlenek. Nincs más lehetőség, tanulnunk kell belőlük, hogy a jövőben ne kövessünk el ilyen öngyilkos merényleteket.”
Gólerős a Fradi-védelem: ironikusan is mondhatjuk ezt, hiszen az FTC az ősszel hat mérkőzésen kilenc gólt kapott, ugyanakkor a tizenkét szerzett gól negyedét Mátyus János vállalta magára.
„Örömteli számomra, hogy egyre jobban megy a játék, és rendre gólt szerzek – válaszolta Mátyus arra a kérdésre, a tavaly 19 találattal házi gólkirály Tököli Attila pozíciójára tör-e. – De a gyenge csapatteljesítmény és a rossz eredmények miatt az örömöm nem felhőtlen. Igaz, nem vagyok pesszimista, mert hiszem, előbb-utóbb kijön Csank János munkája, és elindulunk felfelé. Ráadásul Dragóner Attilával vagyunk hátul, szerintem magyar szinten jó futballistának számítunk, de szinte minden kapura lövésből gólt kapunk, és mindenki azt kérdezi tőlünk: hogyan vehetik be olyan könnyen a kapunkat, amikor mi ketten ott vagyunk?”
Mi mást kérdezünk, az ellenfelek ismereténél maradva: arra kértük a játékost, nevezzen meg néhány makói vagy éppen mezőkövesdi játékost.
„Ne hozzanak kellemetlen helyzetbe – mosolygott Mátyus János. – De ígérem, hamarosan bemagolom minden vetélytársunk névsorát.”