A Galatasaray egy évtizeddel az 1997-es BL-párbaj után 3–2-es vereséget szenvedett Svájcban, avagy a törökök számára ezúttal „megmászhatatlannak” bizonyult a Sion… Jó fél órát követően úgy festett, a Cimbomnak már az első mérkőzésen elszállnak továbbjutási esélyei az UEFA-kupában, ám a vendéglátó – amelyben Vanczák Vilmosnak (nem csupán gólja miatt) főszerep jutott – hagyta felállni a padlóról a 2000-es UEFA-kupagyőztest.
Édesnek tűnt a törökméz, aztán kis híján beletört a foguk. Alig több mint fél óra alatt háromgólos előnyt szereztek, mégis szoros lett a vége. Elfáradtak a hajrára?
Mint mindig – felelte a mérkőzés 93 percét végig a pályán töltő 24-szeres válogatott védő. – Hajtós mérkőzés volt, és el kell ismernem: az első fél órában nekünk minden összejött. Ezúttal nem pontosan a védvonalban kapott helyet. A Galatasaray – az edzőnk szerint – legveszélyesebb emberére, Lincolnra ügyeltem. Külön. Meglepte Alberto Bigon döntése?
Nem is kicsit: tulajdonképpen „kullancsoznom” kellett.
Lincoln gólt szerzett…
Sajnos. A lestaktikánk szinte végig tökéletesen működött – ezt az esetet leszámítva. Az egyik védőnk beragadt, és már nem tehettem semmit.
Kellemesebb emlék: harminckét perc után három nulla virított az eredményjelzőn, a második Sion-gól mögött pedig az ön neve.
Egy jobb oldali szögletrúgást követően az ötös és a tizenegyespont közé mozogva, középről a kapu jobb oldalába fejeltem a labdát.
Klubszinten ezzel az összes sorozatot kipipálta.
A bajnokságban a Basel ellen, a Svájci Kupában a hét végén voltam eredményes, a nemzetközi kupagól ellenben még hiányzott. Remélem, a számláló nem ragad le háromnál.
Önök viszont csütörtök este leálltak, a Galata pedig visszakapaszkodott. Tíz éve a törökök összesítésben nyolc kettővel léptek túl a Sionon. Szakállas történet, de az isztambuliak önbizalmát aligha csökkentette.
Lebecsültek minket, a bemelegítésükön látszott, hogy néhányuk fejben máshol jár. Ennél hatásosabb motivációs terápia nem létezik, felheccelt minket a hozzáállásukkal. A szünetben tudták csak rendezni soraikat, igaz, a folytatásban mi is elkövettünk egy hibát: magunkra húztuk őket. Előnyben vagyunk, de idegenben is gólt kell lőnünk. Kizárólag bekkeléssel csak elbukhatunk Törökországban.
A nyitó fellépés előtt a Sion vagy a Galatasaray volt a favoritja?
A Galata.
Változott a véleménye?
Most már nincs kedvezményezett, ötven-ötven százalékra teszem az esélyeket.
A Sion igazi multikulturális társaság: tizennyolc nemzet képviselői alkotnak csapatot. Korábbi egyletébe, a belga Sint-Truidenbe vagy a Sionba problematikusabb beilleszkedni?
A Sionba. El kell telnie még egy kis időnek, hogy minden a helyére kerüljön.
Egyéb eltérés a két klub között?
A Sint-Truidennek egy válogatott labdarúgója volt, én, a Sionnak tucatnyi van. Így talán érthetőbb az előző válaszom is.