Talmácsi Gábornak ez a hetedik éve a gyorsaságimotoros-világbajnokságon, és ez idő alatt hét különböző csapat színeiben küzdött a pontokért. Most azonban nagyon úgy tűnik, hogy megszakad ez a sorozat (ezt őszintén szólva senki sem bánja), hiszen a szombaton aláírt szándéknyilatkozat azt jelenti: a magyar versenyzőnek végre nem kell új mérnökökkel, új szerelőkkel és pláne új motorral összebarátkoznia az idény elején. Marad Asparéknál, kap két RSA Apriliát, és megint harcba szállhat a világbajnoki címért. 2009-ben pedig eredménytől függetlenül felmegy a 250-es géposztályba, ahol szintén kap két teljes gyári támogatású Apriliát.
Könnyen hozta meg a döntést, hogy marad az Aspar-csapatnál?
Egyfelől igen, másfelől nem – vallotta be Talmácsi Gábor.
Gondolom, a szíve a negyedliteresek közé húzta.
Miért tagadjam? Igen, szerettem volna a kettőötvenesek között versenyezni, de ezen a szinten már logikus döntéseket kell hozni. Az ész pedig azt diktálta, hogy el kell fogadnunk Asparék ajánlatát. Azt is megmondom, miért. A kettőötvenes csapatok, amelyek megkerestek minket, egyelőre nem tudják pontosan, hogyan alakul a következő évük, mi is a tervük. Egyébként is megint új csapathoz igazolni... Az túl nagy rizikót jelentene.
Főleg, hogy így a világ legjobb nyolcadliteres alakulatánál maradhat. Mert az Aspar a legjobb, nem igaz?
Dehogynem. És nagyon boldoggá tesz, hogy számítanak rám, hogy nemcsak a csapat, hanem az Aprilia is bizalmat szavazott nekem. Engem választottak, és megadták a lehetőséget, hogy jövőre is a világbajnoki címért küzdjek.
Megnyugtatja, hogy most legalább két évig nem kell a szerződésekkel foglalkoznia? Hogy nem kell aggódnia a jövőjéért?
Hát persze! Most már tényleg csak a versenyzésre kell koncentrálnom. Ha őszinte akarok lenni, el kell mondanom, hogy remek érzés a világ legjobb csapatánál versenyezni.
Nem titok, hogy kivel tárgyaltak a kettőötvenesek közül?
Megkeresett például Andrea Dovizioso hondás csapata, de ők egyelőre nem tudják, hogy mi lesz velük, egyelőre sehol sem alakult ki pontosan a jövő évi program. Kisebb káosz van, aminek következtében mindenki vár. Az Aspar azonban komolyan gondolta, hogy akar engem, és Bautista, valamint Faubel példája bizonyítja, hogy nem veszíthet, aki itt versenyez. Nekik kell a garancia, hogy a motorjukon ülő pilóta gyors lesz, nekem pedig kell a garancia, hogy a legjobb motoron ülhetek. Így mindkét fél elégedett.
Mi a helyzet a vébécsatával? Továbbra sincs csapatutasítás? Ugyanúgy küzdhet csapattársával, mint az idény elején?
Ugyanúgy. Pontosabban Sergio Gadeának már megmondták, hogy ne akadályozzon minket. Ha egyértelműen vezet, akkor persze megnyerheti a versenyt, de ha mondjuk Faubel és közém kerül, akkor le kell húzódnia, és elengednie engem vagy Faubelt. Nem avatkozhat bele kettőnk csatájába.
Jól hangzik. Mert így nyílt marad a küzdelem a végsőkig.
Igen, és ezt értékelni kell. Feltett szándékom, hogy meghálálom a bizalmat, és jövőre az egyes rajtszámmal száguldok az Aspar-csapat színeiben. Az egyáltalán nem mutatna rosszul!