Új év(ad), új név, új csapat. A Planet Leasing-Dombóvár KC előbb Kaposvárról az And1-kupát, majd Zalaegerszegről a Göcsej-kupát vitte haza a felkészülés finisében, ráadásul mindkét tornát vereség nélkül nyerte meg. A tolnaiak a két tornán öszszesen hét győzelmet arattak, a Dombóvár egy szlovák, egy horvát és egy román együttes mellett olyan ellenfeleket leckéztetett meg, mint a megyei rivális Atomerőmű, a szomszédvár Kaposvár, a legutóbbi idényt negyedikként záró Falco vagy a ZTE. Pedig a keret alaposan kicserélődött, az előző szezont az NB I A-csoportjának 11. helyén záró társulatból csupán ketten maradtak, így az érkezők listáján több mint egy csapatnyian, nyolcan szerepelnek. A szintén újonnan érkező szakembert, Dzunics Braniszlavot az eddigi tapasztalatairól faggattuk.
Milyen következtetéseket lehet levonni az újabb sikerből?
Következtetéseket...? Jól játszottunk egy felkészülési tornán. Csak ennyit – mondta Dzunics Braniszlav.
Minden idegenlégiós helye biztos már? Leírhatjuk, hogy megtalálta azt a négy kosarast, akik végigjátszszák majd a bajnokságot a Dombóvár színeiben?
Igen, lehet ezt mondani, tudomásom szerint mindegyiknek van már aláírt szerződése.
Meg is van velük elégedve?
Eddig igen.
Jók a külföldiek, de a magyar mag nem tűnik túl acélosnak... Egyetért ezzel?
Nem. Nekem megfelelőek ezek a játékosok is. Én azt hiszem, a cserepad is elég jó, egy kis gond van mindössze: csupán tízen vagyunk, tehát ha valaki kidől a sorból, az az edzéseken is problémát jelent, hiszen a tréningeken legalább tíz emberrel kellene dolgozni. De most olyan tíz játékosom van, aki bevethető.
Nem furcsa, hogy az amerikai DuJuan Wiley személyében olyan kosárlabdázónak dirigál edzőként, aki anno a csapattársa volt?
Nem furcsa, mert az előző évadban is edzettem már olyanokat Kaposváron, akikkel valaha együtt játszottam.
Mióta tart a dombóvári közös munka?
Tulajdonképpen másfél hete. Utoljára csatlakozó légiósunk, Mike English tíz napja érkezett, de például Wiley, vagy Marco Sanders is csak két és fél, három hete állt edzésbe, tehát nem lehet azt mondani, hogy régóta együtt dolgozunk és hogy összeálltunk. A magyarokkal másfél hónapja kezdtünk, augusztus elején, ám akkor még csak néhányan lézengtünk az edzéseken, és ez elég hosszú ideig így volt.
Hogyan értékeli a felkészülés eddig eltelt szakaszát?
Ha az eredményeket nézzük, akkor azt lehet mondani, hogy a felkészülés eredményesen zajlik, de ha a játékot, akkor van még tennivalónk, mert bizonyos szituációkban csapatmunkára is szükség van.
Hová taksálja a magyar bajnokság mezőnyében ezt a gárdát? Mi lehet a reális cél?
Én azt hiszem, az első nyolc közé kerülés. De még korai jósolni, mert a dombóvári gárdával sokszor történt meg az, hogy elég jó csapattal rajtolt, és a végén teljesen más alakulattal fejezte be az idényt, úgyhogy nagyon óvatos vagyok.
Korántsem óvatos viszont Tóth Tamás tulajdonos. Noha az együttesnek nincs klasszikus értelemben vett centere, a gyors és mozgékony játékosok jó szerkezetet alkotnak, véli a tulaj, aki a saját bevallása szerint a büdzsé 70 százalékát állja – decemberig. Mint azt a csapat hivatalos honlapjának fórumán megfogalmazta, stratégiája, hogy addig minden anyagi és tárgyi feltételt biztosít, s ha a várt extrateljesítmény és a telt ház a hazai mérkőzéseken az év végéig megvalósul, meggyőződése, hogy újabb támogatók csatlakoznak. A honi kosarasszövetség elnökségének tagjaként is dolgozó üzletember minimális elvárása a felsőházi rájátszásba jutás, mert minden játékos fizetésének bónuszrendszere ehhez van kötve, de a kosarasok még jobban járnának, ha esetleg összejönne a négy közé kerülés – amivel egyébként történelmet írna a Dombóvár, mert a gárda ilyen előkelő helyre nem jutott még a bajnokságban, csak egyszer a Magyar Kupában.