Csehországban és Fehéroroszországban is nehezen tértek napirendre a csütörtök késő este történtek felett, hogy az eddig szinte sehol sem jegyzett szovjet utódállam válogatottja legyőzte a negyeddöntőben, és ezáltal megfosztotta a címvédés lehetőségétől a legutóbbi Európa-bajnokot. Meglepő, mégis igazságos eredmény született, mert amíg az expécsi Marina Kresszel és az exszolnoki Szviatlana Volnajával felálló beloruszok szinte végig felülmúlták önmagukat, addig a csehek csak szenvedtek. Valahogy az volt az ember érzése, hogy hiányzik soraikból egy igazán kreatív és ponterős játékos, mondjuk olyan, mint a nemrég visszavonuló Lucie Blahusková, Hana Machová vagy Eva Nemcová. Mert az olaszországi viadalra benevezett keretben nem akadt ilyen, ami a második félidőben nyolc percig és 46 másodpercig, tehát majdnem egy negyednyi időn át tartó kosárszünetet eredményezett. Így nem lehet nyerni... Úgy viszont igen, ahogy az oroszok játszottak a pénteki első negyeddöntőben a litvánok ellen a térfélcserét követően: a második 20 percet 40–21-re hozták, így belefért az is, hogy az elsőt 37–35-re elveszítsék. A nagyszünetben tehát a levegőben lógott az újabb meglepetés, és még a 27. percben is a balti állam nemzeti együttese vezetett, Sandra Valuzyté 50–49-et eredményező duplájára azonban tíz orosz pont érkezett sorozatban válaszul. A hajrában pedig már kiütközött Marija Sztyepanováék fizikai fölénye, ellenfelük alig tudott pontot szerezni, így esélyük sem lehetett a felzárkózásra. Hogy mennyire az oroszok domináltak a gyűrű közelében, arra csak egyetlen adat: 52–28ra nyerték meg a lepattanóharcot, így sokkal többször került hozzájuk a labda, sokkal többször próbálkozhattak kosárszerzéssel, ami általában döntő tényező. Most is annak bizonyult, holott Oroszország nem célzott sokkal pontosabban, mint a tíz évvel ezelőtti aranyérmes.
A negyeddöntő utolsó meccse sem a papírforma szerint indult, mert a belgák vettek jobb rajtot, ám a spanyolok hamar átvették az irányítást. No meg a vezetést is, miután Európa egyik legjobb bedobója, Amaya Valdemoro belelendült, és társai is akadtak. Ez a mérkőzés is csak a félidőig volt igazán érdekes – onnantól kezdve már csak egy csapat volt a pályán, ahogy a régi közhely mondja.
Folytatás szombaton.